55100. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a paraffin sorba tartozó szénhidrogének dihalogén származékainak és ezekből kapott kaucsukhoz hasonló anyagoknak előállítására
ki, amelyek a következő strukturát tartalmazzák : C C akkor ezeket annyi, vagy megközelítőleg annyi klórral kezeljük, amennyit a molekulába bevinni szándékozunk, amikor is megkapjuk a kivánt diklórvegyületeket. Némely esetben a leírt módon kapott diklórvegyületeket desztilláczió útján lehet elválasztani, amely esetekben ilyen módon végezzük az elválasztást, ha azonban az elválasztás kivihetetlen, akkor az alkalmas és nem alkalmas diklórvegyületeket együttesen alávetjük a következő kezelésnek. A paraffin-szénhydrogének diklórszármazékait, amelyeket például a fent leírt módon készítettünk, összehozzuk olyan reágenssel, amely képes két molekula klórhydrogént eltávolítani, ha olyan szénhydrogéreket készítettünk, amelyek két etilén-csoportot tartalmaznak, mimellett azt találtuk, hogy az egész termék vagy annak egy része az etilént abban a kívánt kapcsolatban tartalmazza, ahogy azt előbb jeleztük (kettős kapcsolás). Gyakran kivihetetlen az így készített különböző vegyületeket desztilláció útján egymástól elválasztani, azt találtuk azonban, hogy a célunknak meg nem felelő anyagok, tehát azok, melyek nem tartalmaznak kettős kapcsolást, könnyen elválaszthatók, ha a keveréket olyan kezelésnek vetjük alá, amely a kívánt testeknek kaucsukhoz hasonló anyagokká való poliiuerizálását létesíti, amikor is a nem kivánt anyagok könnyen eltávolíthatók desztiliálás útján, vagy pedig a kaucsukhoz hasonló anyagot leválasztjuk olyan folyadék hozzáadása által, amelyben az olehatatlan, amely azonban a nem polimerizált testekkel keveredik. Az alábbi példákkal megvilágosítjuk, hogy miképen foganatosítható a találmány a gyakorlatban, anélkül azonban, hogy a találmány ezen példákra szorítkoznék. 1. példa: 114 s. r. normális oktánba (C8 H1 8 ), amelyet előnyösen egyenlő térfogatú inert oldószerrel, például széntetrakloriddal fölhígítunk, fokozatosan bevezetünk 142 s. r. klórt. A reákció befejezése után a széntetraklóridot ledesztilláljuk és a maradékot adagonként bevisszük meleg alkoholos kálilúgoldatba. A keletkezett vegyületet most kb. tíz hétig érintkezésben hagyjuk fémnátriummal, amikor is azt találjuk, hogy a vegyület egy része kaucsukhoz hasonló anyaggá polimerizálódott, amelytől a változatlanul maradt anyag vákuumban való desztillálással elválasztható. 2. példa: 83 s. r. izzó-amilalkoholt hidegen telitünk klórhydvogénnel és az oldathoz adunk 40 súlyrész kondentrált sósavat. Az elegyet azután nyomás alatt álló edényben két óra hosszat 130° C-nál hevítjük. A keletkezett amil-klóridból 100 súlyrészt klórral kezelünk mindaddig, míg az elegy súlya kb. 140 súlyrész lesz, azután az elegyet vízbe öntjük, jól kimossuk, a sósavtól szódaoldattal való mosással megszabadítjuk, klórkálcium fölött" megszárítjuk és frakcionálva ledesztilláljuk. Azt a frakciót, amely 140—170° fölött desztillál, elkülönítjük és azután forró alkoholos kálilúggal és diethielanilinnal vagy nátriumethilátnak alkoholos oldatával kezeljük úgy, kogy aránylagosan két molekula sósav eltávolíttati'k. A 30—40° C-nál forró frakciót most kb. tíz hétig fémnátriummal hagyjuk érintkezésben, mikor is az anyag egy része kaucsukhoz hasonló anyaggá polimerizálódott, amelytől a maradék vákuumban való desztillálásal elkülöníthető. 3. példa: 66 súlyrész trimethilethilént föloldunk egyenlő térfogatú jégecetben és az elegyet 10° C-nál klórhydrogénnel telítjük. Az elegyet azután kb. 12 óra hosszat állni hagyjuk és azután vízbe folyasztjuk, mikor is tertiar-amilklóridot kapunk. A további eljárás ugyanaz, mint a 2. példában.
