55025. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üveg gyártására
•szerkezetű és a kivánt és szokásos hőfokon ismert módon tartjuk fönn, pl. a kemence belsejét kitöltő és a (B, C) tégelyeket annyira körülvevő égő gázok útján, hogy a kivánt üvegmassza képződjék és folyékony állapotban megtartassák. A (B) fölvevő tégely adagoló nyílásába a részben megömlesztett vagy szilárd alakba hozott olvasztékot időről-időre beadagoljuk. A (D) nyílást két-két adagolás között valamely ismert módon célszerűen elzárjuk. A (B) tégely a (G) válaszfal által az (E) fölvevő kamrára és az (F) buborékmentesítő kamrára van osztva; ezen két teret a (G) válaszfal fenekén lévő (g) nyílás köti össze. A (H) kibocsátó nyílás a (B) tégelyből a {C) tégely (J) munkaterének (I) bebocsátó nyílásához vezet; a (C) tégelyben lévő üvegen célszerűen a tűzálló anyagból készült szokásos (K) gyűrű úszik. Az üvegföldolgozógép gyüjtőszerkezete a (C) tégelybe az (L) munkanyíláson át nyúlik be és az üveget a (K) gyűrű belsejéből gyűjti. A többé-kevésbbé megömlesztett vagy aprított olvaszték a (B) tégely (E) kamrájában megömlesztik. Az olvasztóknak esetleg meg nem ömlött részei az (E) kamrában lévő üvegmasszán úszik. Az üvegmassza, mely már az (E) kamrában is részben buborékmentessé van téve, az •(F) kamrába ömlik, ahol a tisztítás folytatódik. A (G) válaszfal az (E) kamrában lévő üvegen úszó meg Dem ömlött részeknek az (F) kamrába való áramlását meggátolja. A tiszta üveg a (H) nyíláson át az '(I) nyíláshoz ömlik; a két nyílást a tűzálló anyagból, pl. szilikáttéglából álló (M) téglafal tartja és veszi körül. A megmunkálásra kész tiszta üveg a (C) tégelybe ömlik és innen a gép által kivétetik. Ezen elrendezés folytán nemcsak, hogy az ömlesztés, tisztítás és gyűjtés művelete zárt tégelyekben mehet végbe úgy, hogy az üveg redukáló gázok behatásának egyáltalában nincs kitéve, hanem a (b) tégely a gyüjtőszerkezetet is megóvja a kemence belsejében lévő gázok hevítő hatása által okozott sérülésektől. Ha az üveget nyitott munkatérbe vezetjük, a gyűjtő szerkezetet alkalmas berendezkedések útján szintén megvédhetjük. Ezen berendezések egyike pl. egy tégelyből áll, mely alul nyitott és oldalt, az üveg fölszíne alatt nyílásokkaL van ellátva és melyet a munkamedencében úgy helyezünk el, hogy nyakrésze a munkanyílásba érjen. Az üveg a medencéből szabadon ezen berendezésbe áramlik; a berendezés zárt fölső vége a gyüjtőszerkezetet a kemencében lévő gázok hatásától megvédi. Ámbár a fönti leírás szerint az olvasztékot megömlesztjük, mielőtt azt a kemence ömlesztő terébe visszük, világos, hogy az előzetes ömlesztés foka nem lényeges, ha csak az olvaszték annyira megömlött, hogy egyes alkatelemeinek mechanikai elkülönülésétől már nem kell tartani, akkor, amikor az olvasztékot a kemence tégelyének ömlesztőterében üvegmasszává ömlesztjük meg. A gyakorlatban ólomüveg előállításánál célszerűnek találtuk az olvasztékot 12—14 órán át 1260—1370 C foknak kitenni, mire azt közvetlenül az ömlesztő kamrába lehet önteni. Innen a megömlött üvegmassza a munkatérbe és a munkanyíláshoz ömlik. Ehelyett az előzetesen megömlesztett olvasztékot lehűtjük és valamely alkalmas módon apríthatjuk és ezután a szükségeshez mérten időről-időre a kemence ömlesztőterébe lapátolhatjuk. Világos azonban, hogy az olvasztékot már ezen előzetes kezelésnél is teljesen meg lehet ömleszteni, valamint, hogy kellő ömlesztést kaphatunk akkor is, ha az olvasztékot rövidebb időn át. megfelelő ömlesztő hőmérsékletnek vetjük alá. A találmány tárgyát ugyan ólomüveg előállítása kapcsán írtuk le, de természetes, hogy az bármely oly üvegnem előállítására is alkalmas, mely zárt kamrában vagy tégelyben való előzetes megömlesztést igényel, megkülönböztetésül oly üvegtől, mely — mint pl. a mészüveg — tulajdonságainak hátrányos befolyása nélkül nyitott kemenczében is megömleszthető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás oly üveg előállítására, mely egy