54996. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alumíniumszulfitnak ammoniumszulfáttá való átalakítására

- 3 -•csigamenetek éles élei ismét lakaparják és a közben beadagolt (f) nyersanyaggal együtt ismét jobbfelé szállítjuk úgy, hogy az újólag oxydálódik és elválasztódik. A levegő áltál esetleg magával ragadott szulütgőzt vagy szulfitlúgot a (h) tartányban lévő (i) folyadékban további kezelés céljából fölfogjuk. A folytonosan jobbfelé haladó és a (d) kiömlési-tölcséren végül kihulló (f) anyag most már tiszta ammoniumszulfátból áll. Az 1. ábrában föl tüntetett elrendezés a készüléket csak vázlatosan tünteti föl. Az (a) csőtest és az (s) csiga természetesen megfelelően hosszúra méretezendő, hogy egyrészről a beadagolt (f) nyersanyag a szembevezetett légáramnak lehetőleg sokáig legyen kitéve és másrészről a forró (e) és a hideg (b) falak elegendő ideig hathassanak a szulfitra. A hatásnak ugyanis egyrészt abban kell állnia, hogy a szulfit teljesen szublimáljon és így a keletkezett szulfát az (a) cső végén teljesen szulfittól mentes legyen, másrészt hogy a levegővel visszaszállított szulfitgőzöknek a hideg (b) falakon a lecsapódásra elegendő alkalmuk legyen, már amennyiben ez a frissen beadagolt sóalakú (f) nyersanyagban meg nem történnék. A 2. ábrában föltüntetett szállítócsiga csak abban különbözik az 1. ábrában vázolttól, hogy az (s) csigamenet helyett a (w) tengelyen csavarmenetben egyes (t) szárnyak vannak fölerősítve. Az 1. ábrában bemutatott készülék arra való, hogy az (e) tölcsérbe töltött (f) anyagot lehetőleg teljes egészében ammoniumszulfáttá alakítjuk át olyképpen, hogy a kezdetben át nem alakuló szulfit a fölhevített (c) falakon szublimál, a hűtött (b) falakon lecsapódik és a beadagolt friss (f) nyersanyaggal mindig újból a légárammal kerül szembe mindaddig, amíg az egész beadagolt nyersanyag szulfáttá nem alákul át; a 3. ábrában föltüntetett készüléknek viszont az a föladata, hogy az átalakult szulfátnak gyors elválasztását tegye lehetővé •az át nem alakult szulfittól. Ezen készüléknél az (e) adagolótöltcsér az (a) csőtestnek körülbelül a közepén van elhelyezve. Az (s) szállítócsiga egyrészt egy (s) jobbra vezető menettel van ellátva, amely az (e) tölcséren beadagolt összes (f) nyersanyagot fölveszi, másrészt egy (r) balra vezető menettel, amely csakis a szulfitcsapadékot kaparja'.le a hideg (b) falakról és szállítja a kibővített (g) levezetőcsőhöz. Ezen esetben az (a) csőtestuek az (e) adagolótölcsértől balfelé eső részét látjuk el a (b) hűtőköpennj'el, viszont a tölcsértől jobbra eső részt a (c) fűtőköpeny burkolja, de ezen elrendezés és méretezés a szükséghez képest különféle más módon is választható, így például az (e) adagolótölcsért jobban balfelé a hűtött (b) részen is elhelyezhetjük, amely esetben természetesen • a csiga (s) jobbra vezető része annyira meghosszabbítandó, hogy az az (e) tölcséren át beadagolt összes nyersanyagot fölvehesse. Ezen készülék működési módja az 1. ábrában ismertetettől csak annyiban tér el, hogy ennél egy munkaperiódus alatt csak az (f) nyersanyag-adagból átalakult ammoniumszulfát nyerhető meg, míg a forró (c) falakon szublimáló s a légáram által magával ragadott és balfelé visszavitt szulfit kiválasztatik és a hideg (b) falakon történt lecsapódása után a (h) lúgtartányba jut. Itt a lúg tovább oxydálódik — már amennyiben ez az együtt — jövő légáramban nem történt meg vagy esetleg az itt nyert lúgot a só előállításánál nyert anyalúggal egyesítjük és az üzemben fölhasználjuk. A találmány alapgondolata tehát, amint azt, a bevezetésben említettük, abban áll, hogy az ammoniumszulfit tökéleten oxydálásánál átalakuló ammoniumszulfátot a változatlanul maradt ammoniumszulfittól elkülönítsük és az utóbbit ismét és ismét új oxydációnak vessük alá mindaddig, amíg az egész szulfit szulfáttá nem alakul át. Az 1. ábrában föltüntetett készülék ezen alapgondolatot teljesen keresztülviszi, míg a 3. ábrában rajzolt készülék csak részben, amennyiben itt a változatlanul maradt szulfit részben a (h) lúgtartányba kerül s azután az anyalúghoz lesz keverve.