54983. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék a szeszgyári moslékokban levő glicerin kivonására
"vízben való telített oldatával vagy egy megelőző műveletből származó, glicerinmentessé tett koncentrált moslékkal kimossuk, mely kimosást előnyösen lyukasztott falakkal biró, zárt centrifugában foganatosítjuk oly célból, hogy a maradékokba foglalt oldószernek kiszorítását a centrifugális erő behatásával elősegítsük. A következőkben az említett extrakciómaradékokban visszatartott oldószer visszanyerésére szolgáló szóban forgó eljárásnak azon esetre vonatkozó gyakorlati foganatosítási példáját ismertetjük, amelyben a nyers glicerinnnek a törszszabadalom szerinti tisztításánál visszamaradt anyagok földolgozásáról van szó. Ez a foganatosítási példa azonban egészen hasonló módon azon maradékok földolgozásánál is alkalmazható, melyek magának a nyers glicerinnek a moslék és az abszorbeáló szer keverékéből való előállításánál keletkeznek. Miután a nyers glicerint a törzsszabadailomban ismertetett eljárás szerint az oldó1 szerrel összekevertük, majd a keveréket a víz kiűzése céljából előnyösen kb. 80°-ra -fölmelegítettük és fölös savmennyiség esetén bázikus mosléksók hozzáadásával közömbösítettük, az anyagot tiszta glicerin előállítása céljából az utóbbinak oldószereivel tetszőleges ajkalmas készülékekben kezeljük. Lehet ezen kezelést például szűrők gyanánt ható lyukasztott falakkal biró centrifugában is foganatosítani. A kezelésnél maradék gyanánt a használt oldószerrel impregnált masszát kapunk Ebből a masszából az oldószert a találmány szerint azáltal szorítjuk ki, hogy a masszát, amennyiben az a megelőző kezelés folytán még nem volna zárt centrifugában elhelyezve, ilyen centrifugába visszük át és ezt forgásba hozzuk. Mihelyt több -oldószer önmagától már nem folyik ki, a fönt említett mosó vagy kiszorító folyadékok közül valamelyiket a centrifuga dobjába, a kezelendő masszára bocsátjuk, amikor is a folyadék a masszában még bennlévő oldószert magával viszi. Az ily módon a masszából eltávolított oldószernek, mint olyannak, visszanyerésére nem kell egyebet tennünk, mint a centrifugált folyadékot lepárolnunk vagy leülepítéssel és dekantálással szétválasztanunk. Ezáltal egyrészt visszanyerjük a használt mosófolyadékot, melyet azután újabb kiszorítási művelethez használhatunk, másrészt megkapjuk ismét a masszából kiszorított oldószert, mely szintén újra alkalmas glicerin kivonására. Az említett mosó folyadékokon kívül az oldószer kiszorítására — különösen alkohol és benzol keverékéből álló oldószer esetén — előnyös a petróleum is, mely nemcsak oldólag, hanem mechanikailag is hat a kezelendő keverékre. A törzsszabadalomban ismertetett eljárás foganatosítására előnyösen a találmány szerint olyan készüléket használunk, amelyben a kivonás a legkedvezőbb föltételek között megy végbe. Minthogy a mosléknak és az elszenesített cellulózának megszárított keveréke nagy mértékben nedvszívó, holott fontos, hogy a kivonás lehetőleg vízmentes anyagból történjék, a kivonást nyomban az anyag megszárítása után kell foganatosítani és pedig akként, hogy az anyagnak a két művelet között ne legyen alkalma újabb nedv fölvételre. Ezt az előnyt a találmány szerinti készülékkel tényleg elérjük, mivel abban az anyag szárítása és kivonása, valamint a használt oldószer visszanyerése folytatólagosan, egymással összefüggő, a küllevegőtől elzárt terekben történik. Ezenfölül a készüléknél úgy a kézimunka, mint a tüzelőanyag fogyasztás és az oldószerekben mutatkozó veszteség a minimumra van csökkentve. A mellékelt rajzon a találmány tárgya két példaképi foganatoaítási alakja van vázlatosan föltüntetve. A készülék három főrészből, nevezetesen az (A) szárítótérből, a (B) extrahálótérből és a kezelt masszában visszamaradt oldószermennyiségnek kiszorítására szolgáló, a következőkben röviden «rekuperátor»-nak nevezett (C) térből áll. A kivonandó anyagot első sorban is az előnyösen heugeralakú (A) száritótérbe, ill. tartályba bocsátjuk, melyben egy üreges, gőzzel fűthető szállítócsavar van elrendezve,