54977. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémizzószálak előállítására nehezen olvadó fémekből elektromos lámpák számára

nak nehezen olvadó fémrészecskéit összeforrasztás útján egymáshoz ragasztja, miáltal a szálnak további kezelése meg van könnyítve, míg végül a formálásnál az adagolt fém elpárolog és a nehezen olvadó fémrészecskék zsugorodásra jutnak. Erre a célra különösen alkalmasaknak találtuk az ezüstöt és rezet, illetve ezeknek oxidjait és hidroxidjait, mert ezek a fémek a szálnak nehezen olvadó alapfémeivel (különösen a wolfrámmal) mechanikailag könnyen egyesülnek és végül teljesen elpárologtathatok úgy, hogy tehát azok, mint ideiglenes kötőanyagok szerepelnek. Az eljárást következőképen foganatosítjuk ; Az alkalmazandó fémporhoz, például wolframhoz, csak csekély százalékban (10%-ig) valamely olyan fémet keverünk poralakban, amely aránylag alaűsony olvadási ponttal és párolgási ponttal bír, vagy esetleg annak könnyen redukálható oxidját vagy hydroxidját, pl. rezet, azután hozzákeverünk valamely kötőanyagból annyit, amennyi éppen szükséges, hogy plasztikus, fecskendezhető masszát kapjunk. Az ebből előállított szálak az alkalmazott kötőanyag tartalomnál fogva rugalmasak és semmiesetre sem törékenyek. A most következő karbonizálásnál a kötőanyag természete szerint ez utóbbi teljesen kiűzhető, vagy szénnyomokat vissza is hagyhat. A karbonizálást előnyösen hydrogénatmoszférában végezzük és magas hőmérsékletnél (kb. 1000—1200 C°-nál) foganatosítjuk. Ekkor megkezdődik a hozzáadott réz hatása, az ugyanis a magas hőmérsékletnél •meglágyul és bizonyos tekintetben egymáshoz forrasztja az egyes wolfrámrészecskéket, tehát átveszi a kötőanyag szerepét. Az így kapott karbonizált nyersszálak körülbelül úgy viselkednek, mint kompakt fémhuzalok és ennek folytán nagyon kevéssé törékenyek, miáltal a kezelés a formálási műveletnél lényegesen előnyösebb. Formálásnál a hőmérsékletet annyira fokozzuk, hogy a réz elpárolog, míg a visszamaradó wolframszálak zsugorodás folytán az ismert tömör alakot veszik föl. Fémek adagolását, amelyek később a szálból ismét kiűzetnek, már többször ajánlották, azonban mindig lényegesen más célokra, mint az, amelyre a jelen találmánnyal törekszünk. így pl.: ajánlották a wolfrámnak rézzel való ötvözését, oly célból, hogy abból huzalokat húzhassanak. Ajánlották továbbá a wolfrámpornak alumíniummal vagy wolfrámoxydoknak alumíniummal vagy mágnéziummal való keverékét a szálban végbemenő reakciók gyorsítására. Úgyszintén javasolták a cinknek vagy kádmiumnak a nyersmasszához való adagolását a szál keresztmetszetének csökkentésére és végül különböző fémwolfrámátok alkalmazását. Ajánlották továbbá a wolfrámpornak kolloidos réz- vagy ezüstoldattal, mint kötőszerrel, szálakká való földolgozását. A szálakat szárítás után savgőzöknek tették ki, oly célból, hogy a kolloidos fémeket kristályos állapotba vigyék át. A wollrámrészecskéknek ezen összetapasztása nem egyezik az itt leírt forrasztással. Minden további nélkül világos, hogy a most említett adagolások egyike sem működhet olyan értelemben, amint azt a találmány alapgondolata megköveteli. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás fémízzószálak előállítására nehezen olvasztható poralakú fémekből a pászta eljárás szerint, jellemezve azáltal, hogy a nyersszál-masszához, amelynek orgános kötőanyag tartalma a plaszticitás, illetve formáihatóság létesítésére éppen elegendő, csekély mennyiségű poralakú rezet vagy ezüstöt, illetve ezek oxidjait vagy hydrooxydjait adunk, mire a nyersszál-masszából fecskendezett szálak karbonizálását redukáló atmoszférában 1000—1200° C-nál foganatosítjuk, amely hőmérsékletnél a réz, illetve ezüst forrasztószer gyanánt működik és átmenetileg kötőanyag szerepét veszi át a karbonizált szálakban, amelyeket végül a szokásos módon formálunk. Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten.