54974. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gümőkór elleni gyógyszer előállítására

nek létesítésére föltétlenül szükséges, hogy az immunizáláshoz használt állatok, tuberkulin tú lérzékenyek legyenek. Gümőkóros lényeknél ezen tulajdonság eo ipso meg van, míg egészséges lényeknél ezen tulajdonságot gümőkór-bacillusokkal való alkalmas kezelés által érhetjük el. Gümőkóros állatok egyáltalában nem alkalmasak hatályos immuns2érum előállítására, mivel ellenálló képességük nagy mértékben gyöngítve van és, mivel az esetleg előállított immunanyagok a saját szervezetükben lefolyó gyógyfolyamatokra foglaltatnának le. Ez magyarázza meg azt, hogy gümőkóros lényeknél az immunanyagok csak igen csekély mértékben válnak ki és halmozódnak föl a vérszérumban. Egészen másképpen viselkednek oly lények, melyek nem' fejlődő gümőkórral vannak terhelve és mégis reagálnak tuberkulin, vagy más gümőkór-bacillus-származékok injektioira, a tulajdonképpen csak gümőkóros állatokra jellemző módon. Tuberkulin túlérzékenység létesítésére egészséges állatokat és pedig legcélszerűbben lovakat, öszvéreket, szamarakat, szarvasmarhákat a typus humánus fajtájú élőgümőkór-bacillusoknak suspenziójával kezeljük, legjobban intravenosusan. Emberek gümőkóros megbetegedéseitől származó gümőkórbacillusok az említett állatoknál általában nem létesítenek progrediens gümőkórt, de nagy mértékben teszik ezen állatokat hosszú időre ellenállásképessé a typus bovinus fajtájú gümőkórbacillusok által létesített későbbi fertőzés ellen. Á typus humánus fajtájú gümőkór-bacillusoknak előkészítő, immunizáló hatású bevezetése az illető állatoknál már tekintélyes túlérzékenységet fog létesíteni a tuberkulinnal szemben. Ezen túlérzékenységet tuberkulinnak, vagy más gümőkórbacillus készítménynek nagyobb adagokban való bevezetése által eltüntethetjük, azaz az állatokat tuberkulinnal szemben immunizálhatjuk. Már ekkor is megkezdődik a gümőkór-immun-anyagoknak képződése. Hogy ez növekedhessék, az állatokat a tuberkulinnal szemben újra érzéketlenné kell tennünk. Ezt azáltal érjük el, hogy az immunizált állatokat már most oly gümőkór-bacillusokkál kezeljük, melyek a tapasztalat szerint, a megfelelő fajtájú állatoknál progrediens gümőkórt létesítenek. Az állatoknak újra való kezelése a typus humánus fajtájú gümőkór-bacillusoknak és a megfelelő állatfej számára pathogen gümőkör-bacillusok keverékének befecskendezése által történik. A jnesterségesen létesített túlérzékenységet ismét tuberkulinnal, vagy más gümőkór-bacillus készítménnyel való rendszeres kezelés által eltüntethetjük és az apathogen és pathogen gümőkór-bacillusok keverékének növekedő tömege által újra előidézzük. Az ily módon folytatott váltakozó kezelés egyrészt tuberkulin túlérzékenységnek és a tuberkulin érzéketlenség folytonos váltakozását és másrészt a pathogen gümőkórbacillusok ellen infekcióival szemben tanúsított ellenállóképességnek hosszú tartamát célozza. Végül pathogen és apathogen gümőkórbacillusok keveréke helyett pathogen bacillusokat egyedül alkalmazunk új tuberkulintúlérzékenység előidézése céljából. Az ismertetett eljárást legjobban a következő példa szemlélteti. Szarvasmarha, melynek vérszéruma semmi tekintetben sem mutat föl immunanyagokat, probatorikus tuberkulin injekciót kapott és erre hőmérséknövekedés egyáltalában nem lépett föl. Az állat tehát gümőkórmentesnek volt tekintendő. Már most 0.01 g. élő 10,0 ccm. physiologiai konyhasóoldatban suspendált, typus humánus gümőkór-bacillussal intravenosus injekciót kapott. 4 héttel később ugyanaz az állat tuberkulinnal megvizsgáltatott és ezen második tuberkulin injekcióra tipikus lázreakcióval felelt. A tuberkulin oltásokat 4—5 napos időközökben megismételték, amikor is úgy jártak el, hogy a befecskendezendő tuberkulin tömeget csak akkor növelték, ha az előző adagnál semmiféle hőmérsékletnöve-