54918. lajstromszámú szabadalom • Zároló önműködő lőfegyverek számára

töltött fegyverre alkalmazva az 1. és 2. áb- i rának megfelelő helyzetekben mutatja. A | 7. ábra egy zárolóhüvely és elreteszelőék keresztmetszete. A 8. ábra az ütőszög két nézetét tünteti föl. Az (1) cső a gáznyomás által töltött fegyvernél (1—3. ábra) mereven van a (h) zárolótokkal összekötve. A cső és zárolótok szokásos módon szilárdan van az (S) fegyverágyban ágyazva. A (v) zároló a (h) zárolótokban egy trapezalakú keresztmetszettel bíró pályában (3. ábra) ide- és oda eltolhatóan, azonban nem forgathatóan van ágyazva. A zároló mellső vége kétoldalt (w) elreteszelő szemölcsöt tart, melyek a zárt állapotban a zárolótoknak megfelelő alakú (wl) vájlatai (2. ábra) elé lépnek és a csővel a hátralökés fölfogására merev összekötést állítanak elő (1. és 3. ábra). A nyitás céljára a zároló először mellső végén lefelé lendíttetik. Ezáltal a (w) zárolószemölcsök a zárolótok támasztó fölületeivel kapcsolaton kívül kerülnek — a zároló ki van reteszelve — és ezután a zároló egyenes vonalú hátramozgáaa által a zároló teljesen nyittatik (2. ábra). E mozgásokat a (b) ütőszög közvetíti, mely (c) lécei által a zárolótok két hornyában egyenes vonalban van vezetve (3. ábra), mellső végén a (g) fogantyút tartja és a zároló (s) hasítékán át (z) gyújtószögével az (f) ütő- és zárórúgó részére alkalmazott furatba nyúlik (2. ábra). Ha az ütőszög az elsütéshez szükséges feszítőhelyzeten tul (1. ábra eredményvonalak) hátrahúzatik, akkor az ütőszögnek (k) ékfölülete a zárolóra nyomást fejt ki és a zárolót a töltényűrön lefelé lendíti, míg a (w) zárolószemölcsök a zárolótokban levő ellentámaszaikból kilépnek. Az ütőszög további hátramozgását most már a zároló is követi, míg hátsó vége a födél határolófölületébe ütközik. E mozgás által az (f) ütőrúgó a (z) gyújtószög és a (h) zárolótok (d3) határfala között összenyomatott és megfeszíttetett. Az ütőszög elreteszelése után a rúgó az ütőszöget tehát újból előrecsapja és minthogy a zároló közvetlenül a kireteszelés után az i (e) vállal az ütőszög (i) szemölcse elé fek-J szik, ennélfogva egyidejűleg a zároló is előrevitetik és újból a cső felé mozgattatik. A csőhöz érve a zároló (e) válla az ütőszögről lecsúszik, mire a zároló állva marad, míg az ütőszög tovább előrecsapódva az (i) ékfölületekkel a zárolót fölfelé húzza és a zárolótokkal újból elreteszeli. Ezután az ütőszöget az (m) elcsattantócsap megfogja és addig fogva tartja, míg az elcsattantó szerkezetre kifejtett nyomás az elcsattantó csapot lefelé mozgatja és az ütőszöget a gyutacs felé való előrecsapódás céljából kiakasztja. Az ütőszög tehát a zároló töltőútjának egész hosszával és ezenkívül még a megfeszítésre és kireteszelésre szükséges darabbal húzatik hátra a zárolótokba. Hogy a zátolótokot ennek dacára se kellessen a zároló mozgásaihoz, szükséges útnál hoszszabbra készíteni és a födelet ne kellesen az ütőszög (g) fogantyúja részére egy az (f) zárórúgót szabaddá tevő bevágással ellátni, az ütőszög mellső része oly módon van meggörbítve, hogy a fogantyúval a cső hátsó vége vagy a záralótokfej fölé nyúlik (1. ábra). Egyidejűleg a (d) födél oly alakot kap, hogy az ütőszög a meggörbítéssel a nyitásnál a födél alá léphet és csak a (g) fogantyú marad láthatón. A (g) fogantyú tehát a legmellsőbb helyzetben körülbelül a zárolóban való eltolása hosszával a zároló mellső fölülete előtt kiáll, míg a zároló nyitott helyzetében az ütőszög a zárolóval körülbelül egy színben fekszik. A zárolótok hátsó részét fölül a (d) födél zárja el, mely ismert módon az (n) harántcsap körül leng. Új azonban, hogy a födéllel az (f) ütőrúgó (fl) vezetődarabja is mereven van összekötve, mely a zárolótok (d3) határfalán ül. Ha tehát a (d) födelet a zároló nyitott helyzetében fölcsapjuk, akkor a födél a zárolót és az ütőszöget is magával viszi és a zárolótokból eltávolítja (2. ábra, eredményvonalakkal jelölt helyzet). Emellett a részek az (r) födélretesz által egymással összekötve maradhatnak, Ilymódon a zárolótok (o) nyílásán át a csőfuratot megvizsgálhatjuk és tisztíthatjuk,