54915. lajstromszámú szabadalom • Kefeeltolás útján szabályozható repulziós mótor

állandó periódusszámnál és forgásszámnál a rótor és a stator tekercselésének elrendezése által vannak megadva és nem nagyon különböznek egymástól. Ez a négy elektromótorikus erő a rotorban valósággal nem jön létre, hanem csak (E) eredőjük, amelynek oly nagynak kell lennie, hogy a (Jr) rótoráramot a rotoron áthajtani képes legyen, tehát nagyságát és fázisát a rótor indukciós ohmikus ellenállásai határozzák meg. Amint a 2. ábrából kitűnik, e föltétel teljesülése érdekében a (<£3) statormezőnek a (<t>p) rótormezőhöz képest több mint 90°-al előre kell sietnie. A (Jr) rótoráramot voltaképen egy (JRm) statoráram idézie lő, amely kifejezésben (m) a stator és a rótoráttételét, jelenti; a statorban ezenkívül még egy (iu.) mágnesező áram is kering, amely a (tPs) mezőt létesíti. Az ily módon keletkező tényleges (Js) statoráram a ($3) statormezőhöz képest 90°-al siető (Es) primár elektromótorikus erő mögött jelentékenyen késik. A repulziós motor kis teljesítési tényezőjének egyik főoka már most nyilvánvalóan abban rejlik, hogy a (í's) statormező több mint 90°-kal siet a (<t>p) rótormezőhöz képest előre; mihelyt ez az előre sietés 90°nál kisebb lesz, a teljesítési tényező is megjavul, mert ekkor az (Es) vektor a (Js)-hez mind jobban és jobban közeledik, amint a 2. ábrából megítélhetjük. A jelen találmány szerint ezt az eredményt a rótoráramkörbe bevezetett, s (Ers)-el lényegileg megegyező fázisú elektromótorikus erővel érjük el, amelyet a statoron olykép elhelyezett (k) segédtekercseléssel hozunk létre, hogy ezt a (<t>p) mező transformatorikusan befolyásolja, amint a 3. ábra föltünteti s ezt a tekercselést csak kellő értelemben kell aztán a (bl bl) keféket rövidrezáró áramkörbe beiktatni; ámde e kapcsolás alkalmazásánál arra kell ügyelnünk, hogy a segédtekercselés a rajta átfolyó (JR) rótoráram következtében a (<I>p) mezőt meg ne semmisítse. Ennek elkerülése végett a (k) tekercselést nem iktatjuk he közvetlenül a (bl bl) kefék áramkörébe, hanem két más (b2 b2) kefén át az (r) fegyverzettel előbb sorba kapcsoljuk úgy, hogy magnetomótorikus erejét a fegyverzet magnetomótorikus ereje megsemmisítse és ezt az áramkört iktatjuk be azután egy (t) transformatoron át a (bl bl) kefék körébe. E célból a (b2 b2) keféket úgy kell beállítani, hogy összekötő vonaluk a (bl bl) kefék összekötő vonalához képest a motor forgásának irányában (90-a) elektromos szöggel el legyen tolva; a tekercselésnek továbbá a (b2 b2) kefék által bekapcsolt fegyverzet-áramkör teljes kompenzálását kell nyújtania, nehogy a (b2 b2) keféken át a fegyverzetbe lépő és a (k) tekercseken is átfolyó áram a (b2 b2) kefék vonalában mezőt létesítsen vagy pedig a meglévő ('t'p) mezőt zavarja. A (b2 b2) kefék és a (k) tekercselés helyzetének nem kell oly pontosan a (p) mező irányába esnie, mint ahogyan a 3. ábrában föl van tüntetve. Az így létesített új áramkörben, bár a (k) gombolyítás és az (r) fegyverzet mágneses tekintetben kompenzálják egymást, a kívánt tulajdonságú és irányú elektromótorikus erő föllépésének legjobb bizonyítéka az az ismert tény, hogy a (b2 b2) kefék között fönnálló elektromótorikus erő az (r) rótor egy bizonyos sebességénél eltűnik, minek következtében az új áramkörben csak a (k) gombolyításban marad még a (<f>p) mező által transformátorikusan indukált elektromótorikus erő. A (b2 b2) kefék szerepe itt egészen más, mint az ismert elrendezéseknél alkalmazott második kefepáré. Míg ugyanis az ily kefék eddigelé az egész mótormezőnek a (4>p) mezőével (3. ábra) megegyező irányú komponensét szolgáltatták, addig itt a (k) tekercselés meggátolja, hogy akár önmaga, akár a fegyverzet egy ilyen mezőt létrehozzon. A (<t>p) mezőt itt tehát ép úgy, mint a közönséges repulziós motornál csakis a (bl bl) kefék eltolása idézi elő és szabályozza; ezzel egyúttal a repulziós motort jellemző szabályozási mód is megmarad. A 4. ábra az új elrendezésnek megfelelő vektordiagrammot mutatja be ama sebességnél, amelynél az elektromótorikus erő a