54848. lajstromszámú szabadalom • Maximál kapcsoló
beállítható rúgó, az ábrázolt kiviteli alaknál pl. a (11) spirális rúgó szolgáltatja, melynek egyik vége a (7) kar agyához, másik vége pedig ezen agy körül Jazán forgatható és a (8) tárcsával szilárdan összekötött (12) rúgóházhoz van kötve. Az ábrázolt kiviteli alaknál a fl 1) rúgó beállíthatóságának egy példája isv be van mutatva, ' mely célból a (12) rúgóház a (13) fogazással van ellátva, mellyel a (8) tárcsán forgathatóan megerősített (15) fogaskerék kapcsolódik, mely egy célszerűen szögletes (14) aggyal vau ellátva és ennélfogva kulcsosai elforgatható és ezáltal a rúgó feszültsége tetszőlegesen szabályozható ill. kívánt nagyságra beállítható. Az általánosság megszorítása nélkül akár az egyik, akár a másik tengely lehet hajtó ill. hajtott és a tengelyek forgásértelme is tetszőleges lehet. Az ábrázolt kiviteli alaknál (3) a hajtó, (1) a hajtott tengely és a forgásértelem a (16)-tal jelzett irányban van fölvéve, a (11) rúgó pedig a (8) korongot a (3) tengelyhez képest a választott forgásértelemmel ellentétesen, azaz a (10) nyíl irányában törekszik forgatni. A két kapcsoló fél, vagyis a (2) súrlódó korong és a (4) szalag közötti kapcsolat, mint már említettük, oly módon jön létre, hogy a szalag (5) vége a (11) rúgó hatása alatt a (10) nyíl irányában elmozdulva, a szalag egész terjedelmében a (2) súrlódó korong belső fölületéhez szorul. A <8) korong, a (4) szalag, a (9) rúd és a (7) kar, valamint a (11) rúgó által alkotott rendszer e helyzetben belső egyensúlyban van, mely a (3) tengely forgása közben is megmarad. Mindaddig, míg a (2) korong belső fölületére redukált kerületi ellenállás a rugóerő által ébresztett súrlódásnál kisebb, az említett rendszer a (2) súrlódó korongot magával viszi, mihelyt azonban a kerületi ellenállás a súrlódásnál nagyobb, a (2) súrlódó korong az említett rendszerhez képest elcsúszik, pontosabban kifejezve, attól elmarad. A (3) tengely tehát az (1) tengelyre •csupán egy az alkalmazott (11) rúgó feszültsége által megszabott maximális kerületi •erőt vihet át. Minthogy az átvihető maximális or.őt egyedül a (11) rúgó szabja meg, azt mint említettük, változtathatóvá tehetjük azáltal, ha a (11) rúgó feszültségét a (15) fogaskerék és ennek a révén a (13) rúgóház különböző mérvű elforgatásával vagy más alkalmas módon szabályozzuk. A (3) tengelyhez tartozó említett rendszeren belül a (4) szalagot a szalag (5) végén támadó rúgóerő a keletkezett súrlódás és a szalag (6) végén lévő csapban ébresztett reakcióerő tartja egyensúlyban. A (16) nyíl szerinti forgásértelemnél a súrlódás ez utóbbi értelemmel ellentétes lévén, az (5) pontra ható rúgóerővel egy értelmű, tehát a szalag (6) végén keletkező reakcióerő a szalag két végére ható két erő közül a nagyobbik. Az ellenkező forgáséi-telemnél a súrlódás ellentétes lévén, a szalag (5) végpontján alkalmazandó a nagyobbik erő, ez esetben tehát, minthogy emez erőt a (11) rúgó szolgáltatja, jóval nagyobb méretű ily (11) rúgót kell alkalmazni. Ez okból természetesen mindenkor célszerű az ábrában rajzolt forgásértelmet választani. A rajzban oly kiviteli alak van ábrázolva, melynél a súrlódó szalag a másik kapcsoló felet alkotó súrlódó korong belső • fölületével működik együtt. A találmánynak azonban oly kiviteli alakja is képezhető, melynél a súrlódó szalag a (2) súrlódó korongot kívülről veszi körül és annak külső fölületével működik együtt. Hasonlókép a szalag (5) és (6) végének vezetése tekintetében az említett lényeges szempontok megtartása mellett a legkülönbözőbb konstruktív kivitelek lehetségesek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Maximálkapesoló, melynél az egyik kapcsoló felet a hozzátartozó tengelyen szilárdan ülő súrlódó korong, a másik kapcsoló felet egy azzal együtt működő többé-kevéabbé rugalmas súrlódó szalag alkotja, azáltal jellemezve, hogy a Szalag egyik vége a hozzá tartozó tengelyhez képest koncentrikusan, másik vége egy ugyané tengelyen szilárdan ülő alkatrészhez akként van vezetve, hogy
