54831. lajstromszámú szabadalom • Taliga

(e2) csap van erősítve; ezek a csapok az (a) hossztartókon alkalmazott (a 2) csapágyakban nyugszanak úgy, hogy az (e) lap fölemelhető, mi közben az (e2) csapok körül elfordul. Az (e2) csapágyak a hossztartók végein úgy vannak megerősítve, hogy az (e) lap az 1. ábrán eredmény vonallal rajzott helyzetbe csappantható. Ezáltal a taligára csomagok vagy poggyász helyezhetők, melyeket az (e) lap szállítás közben megtámaszt. Ha az (e) lapot a tajiga alvázára fektetjük és az (a) tolórudakat fölemeljük úgy, hogy a meghajlított (el) lemez a talajjal érintkezik, a taliga mint kőműves- vagy molnártaliga alkalmazható (3. ábra). Ez esetben a lap másik vége az alkalmasan elrendezett (f) kampók által van rögzítve. A leírt taliga úgy is képezhető ki, hogy a terh.et különböző magasságú helyekre rakhassa le, mely célból a taligát csuklósan hozzáerősített tartókkal látjuk el, melyek kinyújtatnab, ha a tolókarokat fölemeljük és azokra nyomást gyakorolunk. Ez az elrendezés a 4—8. ábrán van föltüntetve. A (cl) kerekek (c) tengelyei a taliga vázához szilárdan erősített (d) lábakhoz csuklósan csatolt (g) fémkarban nyugszanak. A (d) lábak mindegyikét egyszerű fémrúd alkotja, melynek (dl) vége a még leírandó célból meg van görbítve. A (g) karok mindegyikéhez a meggörbített és így kengyelt képező (h) rúd (5. ábra) egy-egy vége van erősítve. Az (a) hossztartók mellső végeihez (i) szögtartók vannak erősítve; ezen szögtartókhoz csuklósan csatlakoznak a (j) rudak, melyek vége villásan van kiképezve. Az (i) szögtartók mindegyike egy-egy (il) pecekkel van ellátva; ezen peckekheztámaszkodnak a (g) karok egyik végükkel, ha a taliga rendes helyzetében van. Az (a) hossztartókhoz továbbá két (k) láb van csuklósan erősítve; ezen lábak szintén villásan végződnek, egymással össze vannak kötve és az (a) hossztartókon elrendezett (11) csigákon vezetett (1) lánc segélyével fölemelhetők. Ha a taliga összecsukott helyzetben van > (í. ábra), az (1) lánc vége egy pecekhez van erősítve és a (j) rudakat az (11) csigák egyikével kapcsolódó (jl) gyűrű fölemelve tartja. Hogy a taliga fölső síkját fölemeljük, a következő módon járunk el: Ha a taliga, melyre a teher föl van rakva, a 4. ábrán látható helyzetben van, az (1) láncot lekapcsoljuk és ezáltal a mozgatható (k) lábakat fölszabadítjuk; a (jl) gyűrűk lekapcsolása által továbbá a (j) rudakat is szabaddá tesszük. Ezután az (a) tolórudak végeit fölemeljük és ezáltal a taliga alvázát előre hajlítjuk. Ezen mozgás közben a (k) lábak "csapjaik körül elforognak és függőleges helyzetet foglalnak el (6. ábra). Amikor a taliga már a (k) lábakon nyugszik, az (a) karokra nyomást gyakorolunk és ezáltal a taliga alvázát ellentétes irány felé döntjük, minek következtében a (j) rudak körülbelül függőleges helyzetbe állnak be úgy, hogy, ha a tolókarokat eleresztjük, a taliga a (j) rudakra támaszkodik (7. ábra). Ezután az (a) karokat ismét fölemeljük, míg csak vízszintes helyzetet nem foglalnak el; e közben a (g) karok a (cl) kerekek súlyának hatása alatt függőleges helyzetbe jutnak (8. ábra). A taliga fölső síkja tehát föl van emelve úgy, hogy a teher magasabb helyre vagy más csomagokra lerakható. Amikor a (g) karok függőleges helyzetüket elérték, a (h) kengyel önsúlya folytán leesik és a (j) karok (m) nyúlványaira fekszik (8. ábra). A kengyel ekkor közbenső támaszt alkot, mely a (j) rudakat és (g) karokat helyzetükben biztosítja. A (g) karokat függőleges helyzetükben a (d) lábak meggörbített (dl) végei rögzítik. Hogy a taliga alvázát ismét lesülyeszszük, az (1) láncot meghúzzuk és ezáltal a mozgatható (k) lábakat fölemeljük. A lábakhoz erősített (ml) peckek ekkor a (h) kengyelt fölemelik, ezáltal pedig a (g) karok és a (j) rudak fölszabadulnak. Ezen részek önműködően összecsuklanak, mire a (j) rudakat a (jl) gyűrűk segélyével rögzítjük. > A leírt elrendezésnél az (e) lap (e2)