54794. lajstromszámú szabadalom • Mauzoleum

- 3 — terének legalsó része a küllevegővel közlekedik, még pedig oly vezetéken át, mely a (8) csatornák egyikéből és a bevezető <21) csatornából áll. Világos továbbá az is, hogy minden egyes kripta belső terének legmagasabban fekvő része is közlekedik a küllevegővel, még pedig egy (22) kivezető csatornából és egy (19) légtérből álló •vezetéken át. A be- és kivezetőcsatornák alkotják az egyetlen kapcsolatot az űvös téglák által alkotott alsó (8) és a'fölső <19) légterek között. Mivel valamennyi be-és kivezetőcsatorna az ismertetett módon le van zárva és a (22') csatornák fölső végeiken szintén el vannak zárva, világos, hogy az épületnek fenekéből fölfelé keringő levegőnek a kriptákon kell átáramolnia. A találmány lényege az, hogy minden egyes kriptának belső tere külön szellőző rendszerrel van fölszerelve, mely utóbbi független és nem áll kapcsolatban a többi kriptának belső tereivel. Mint már előbb említettük, az épületnek külső falával szomszédos (13) légterek fölső végeiken el vannak zárva úgy, hogy az azokban végbemenő légkeringés a kriptának légkeringését nem befolyásolja. Az egyes kriptáknak fenekeit a téglák által hordott vízszintes (29) lemezek alkotják (7. ábra). Minden egyes kriptának mellső végét megfelelő (30) lemez zárja el. Minden kriptának hátsó falában pedig (31) nyílás van elrendezve, mely a függélyes (23) csatornák egyikével közlekedik, mely csatornák minden egyes kiripta hátsó falának úrös téglái által képeztetnek. Az említett nyílások úgy vannak elrendezve, hogy az alsó végeik a kripták fenekeinek szintjében végződnek úgy, hogy a kriptákban képződő vagy meglévő folyadék ezen nyílásokon át lefolyhat. A (23) szárító- vagy levezetőcsatornáknak alsó végei közös (32) vezetékkel közlekednek (4. ábra), mely a maga részéről a (33) fővezetékhez van kapcsolva. Ez a fővezeték megfelelő helyen a (32) vezeték szintje alatt elrendezett (34) gyűjtőcsatornába torkollik. Az egyes kripták (24) és (25) be- és kiömlőnyílásai alatt azoknak közvetlen szomszédságában egy-egy (35) edény van elrendezve (5. ábra), melyben deziníiciáló szer, könnyen illó folyadék alakjában (formaldehyd) van elrendezve. Minden egyes edényből (36) csővezeték vezet az illető kriptának mellső falán át kifelé úgy, hogy mindegyik edény kívülről tölthető meg deziníiciáló folyadékkal és szükség esetén utána is tölthető. Az edények megtöltése után a (36) csöveknek külső végeit megfelelő, a rajzban föl nem tüntetett fejekkel zárjuk el. Ezen berendezés folytán a kripták belső terébe áramló levegő deziníiciáló gázokkal telíttetik és csak azután vezettetik át a kriptákon, mire a kriptákon való kiáramlás után ismét a deziníiciáló szerkezeten áramlik át, melynek párái a levegőben már meglévő gázokhoz csatlakoznak. A kriptákban meglévő betegséggerjesztők tehát tönkremennek. Poutos, hogy a be- és kiömlőnyílásoknak ismertetett elrendezésénél a levegő a kriptának legnagyobb hosszán vezettetik át, hogy a holttestek és a kripták belső terei lehető legnagyobb mértékben vannak kitéve a szellőző, szárító és deziníiciáló hatásásának. Az előcsarnokot és a folyosókat esetleg (37) mennyezettel láthatjuk el (3. ábra), melyet megfelelő függők segélyével a tető hord. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mauzóleum, jellemezve azáltal, hogy az egymás fölött sorokban elrendezett kripták (kriptaterek) mindegyike külön-külön légbeömlő és légkivezető csatorna útján csatlakozik egy, a szabad levegővel közlekedő alsó, í 11- fölső légtérhez úgy, hogy minden kriptatérben természetes huzat keletkezik. 2. Az 1. alatti igényben védett mauzóleumnak egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a légbeömlő-nyilások a kripták egyik oldalának legmélyebb, a lég kivezető nyílások pedig a szemben fekvő oldalnak legmagasabb helyén vannak elrendezve úgy, hogy a levegő kénytelen