54793. lajstromszámú szabadalom • Változtatható keresztmetszetű mag üreges betonoszlopok és effélék előállítására

egy (e) rúd tartja szilárdan helyükön, amely az egész magon végignyúl és célszerűen annak középvonalában fekszik. A szelvényeket az (e) rúdhoz foglaló elemek gyanánt a 2. ábra szerint (f) karok vagy küllők, a 3. ábra szerint pedig ezekkel egyenértékű (g) csillagok vagy effélék vannak alkalmazva, amelyek meghatározott távolságokban a központi (e) rúdon ülnek szilárdan és a szelvényeken hosszirányban végignyúló azokhoz erősített (h) vezető rudakkal vagy sinekkel kapcsolódnak. Ezen vezető rudak vagy sinek a központi (e) rúddal szöget zárnak be, pl. a föltüntetett fokozatosan vékonyodó magnál a hozzájuk tartozó hossz-szelvényekkel párhuzamosan vagy párhuzamosan futnak. Ennek következtében a központi (e) rúdnak a magszelvényekhez képest egyszerűen hosszirányban való eltolása által, ha ez az eltolás a mag bővebb vége felé történik, az egyes szelvények egyidejűleg szorosabban egymás felé huzatnak a mag egész hosszán végig, míg az (e) rúdnak ellenkező irányú elmozdítása az egyes szelvényeknek egyidejű széttolását eredményezi. Az (e) rúd hosszirányú eltolásának megkönnyítése céljából a rúd végén csavarmenetek képezhetők ki (1. ábra) és ezekre egy (o) csavaranya illeszthető, amely egy szilárd fölülethez, pl. a mag véglapjához, vagy pedig mint az 1. ábra mutatja, e célra elrendezett (p) harántgerendákra feküdfiet, amelyek az öntőminta (q) szekrényéhez van- ' nak erősítve. Hogy a mag átellenes szelvényei az (e) rúd eltolása alkalmával különböző mértékben mozduljanak el, azon szelvények (h) vezető sinjei, amelyek belülről födik át a szomszédos szelvények széleit, nagyobb szöget zárnak be a központi (e) rúddal, mint a kívülről födő szelvények vezető sinjei úgy, hogy az előbbiek a mag összehúzása alkalmával jobban egymáshoz közelednek, a mag szétfeszítése alkalmával pedig a kívülről födő szelvényekhez nyomódnak és ennek folytán szorosan ezekhez simulnak. A külső magszelvények szélei, mint a 2. és 3. ábra mutatja, az (m) helyen le vannak rézselve i azon irányban, amelyben a szelvények el| mozdulása történik. A (h) vezető síneknek a központi rúdhoz képest különböző hajlásszögek alatti elrendezése a föltüntetett kivitelnél úgy van foganatosítva, hogy a (b, d) szevények (h) vezető sinjei ezen szelvények sarkaitól némi távolságba feküsznek, míg az (a, c) szelvények vezető sinjei közvetlenül ezen szelvények sarkaiba vannak erősítve. A föltüntetett fokozatosan vényodó mag szűkebb részén a (h) vezető síneknek a (b, d) szelvények sarkaitól való távolságát az (n) testek szabják meg (1. ábra), míg a mag bővebb részeiben, ahol a vezető síneknek a sarkaktól való távolsága folyton növekedik, ugyanezen célra (i) tartók vannak alkalmazva. Hosszú oszlopok, pl. telegrafpóznák előállítása esetén, valamint a föltüntetett kivitelnél is célszerű a magnak mindegyik hosszszelvényét több darabra osztani és az egyes darabokat tompán egymáshoz illesztve, (j) szalagvasak segélyével összekapcsolni. Ahol a (h) vezető sinek közvetlenül a sarkokba vannak erősítve, mint az (a, e) szelvényeknél, ott a vezető síneken (k) kivágások vannak elrendezve (1. ábra), amelyekbe a (j) szalagvasak illeszkednek. A (b, d) szelvényeken, amelyek kívülről födik át a szomszédos szelvényeket, a (j) szalagvasak rövidebbekre vannak véve, mint a többi szelvényeken (2. ábra), hogy a szomszédos szelvények szalagvasainak áttellenes végei között a mag összehúzását megengedő hézag maradjon. A központi (e) rúd szintén több darabból tehető össze és az az egyes darabok összekapcsolása a következő módon történhet: A (h) vezető sinekkel kapcsolódó (f) karok vagy küllők és az ezekkel egyenértékű (g) csillagok (1) agyakhoz vannak foglalva ós ez utóbbiak furata jobbra és balra haladó »csavarmenetekkel van ellátva, amelyekbe a rúddarabok megfelelő csavarmenetekkel ellátott végei illesztetnek. Az (1) agy furatába kétfelől bevezetett két rúdvég sas-szögek segélyével is rögzíthető az agyba, hogy a rudak véletlen kicsavarodása megakadályozható legyen. A gyakorlatban azonban