54767. lajstromszámú szabadalom • Eljárás torokgázoknak száraz úton való tisztítására
— 2 — tisztítási művelettel oly tisztasági fokokra lehet szert tenni, melyek a köbméterenkénti 5 milligrammot is elérik. Magához a szűrőhöz az említett lehűtéssel kiegyenlített gázt bocsátjuk, csakhogy nem abban az állapotban, amelybe az a hűtőben jutott, mert a gáz a szűrőt csakhamar eltömné és így hasznavehetetlenné tenné azáltal, hogy a szűrőben nedvességet, lecsapódásokat okozna. Ezért a harmatponti hőmérsékletet, mely a gázok állapotának kiegyenlítésére nézve támpontot nyújtott, el kell hagyni és mérsékelt határok közötti utánhevítésről kell gondoskodni. Ehhez átlagban véve kb. 20°-kal való fölhevítés elégséges. Ezen fölhevítés magát a gázt nem juttatja ismét oly állapotba, hogy az szűrő rostanyagára kiszárító hatást fejthetne ki és így ezen eljárás alkalmazásánál mindkét határt nevezetesen a szűrő anyagának úgy eltömődését, mint kiszárítását elkerüljük. Hogy a szűrő ebben a tekintetben semmi körülmények között se legyen meg nem engedhető igénybevételeknek alávetve, a gázoknak túlszáraz állapotánál célszerűen arról gondoskodunk, hogy a gáznak a szűrő elérése eíőtt alkalma legyen nedvességet fölvennie és pedig oly fokban, mely elegendő a szűrőrostok hajlékonyságának megtartására anélkül, hogy lecsapódásra képes nedvességet képezne. A nedvesség fölvételt célszerűen azáltal érjük el, hogy a gáznak a hűtőben alkalmat adunk arra, hogy vizet érintkezés által elgőzösítsen. A mellékelt rajznak 1—B. ábráiban a találmány tárgyát képező eljárás foganatosítására szolgáló berendezésnek három alakja van föltüntetve. Az 1. ábrában látható berendezésnél a különböző nagy olvasztóknál származó torokgáz az (A) cső útján a (K) hűtőbe áramlik, mely alul vízzárral van ellátva és melyben a gáz a nyilakkal szemléltetett módon akként változtatja irányát, hogy az érintkezésbe jut a teknőben lévő víz fölületével, .mely hűtést és nedvességet szolgáltat. A hűtőből kitóduló és immár nagyjában a harmatpontig lehűtött gáz a (V) utómelegítő készülékbe áramlik, mely a (W) hővezetékbe pl. gőz-, lég- vagy fáradt hővezetékbe van iktatva. Ezen utómelegítő segélyével mérsékelt hőmérsékletnövelést érünk el, amikor is azonban a csövek nem fognak megkérgesedni, mivel azokat a por csak igen csekély mértékben vonja be. A gáz az utómelegítőből az (Ro) kamránál az (F) szűrőkészülékbe áramlik, melyben annak növényi vagy állati eredetű rostos an37 agot, célszerűen (önmagukban véve ismert) tömlőket kell átjárnia. Eközben a rostanyag a gáz portartalmát visszatartja, míg a megtisztított gáz az (Re) csővezeték útján az (E) ventilátorba, ebből pedig a (B) fogyasztó vezetékbe áramlik. Abban az esetben, amelyben a gáz már eleve elegendő vagyis oly nedvességi fokkal bír, hogy a rostok kiszáradásától nem kell tartani, a 2. ábrában látható berendezést használhatjuk, melynél vízteknő nincsen alkalmazva. Lehet külön hőforrásnak melegítő készülék alakjában való közbeiktatása helyett a 3. ábrában föltüntetett berendezést is használni, melynél a gáz a (H) gyűjtőcsőből az (A) csatornarész útján a hűtőbe áramlik, csakhogy a gázáramnak csekély része közvetlenül vagyis a hűtőn való áthaladás nélkül áramlik az (F) szűrőkészüléknek bebocsátó csövéhez. Az áram elágaztatott részének hőtartalma arra szolgál, hogy a hűtött gázokkal a (C) pontnál való találkozáskor ezekkel a szükségelt hő közöltessék. A gáz harmatpontja az adagolt anyag nedvességtartalmából és a fejlesztett gázmennyiségből adódik ki. Például oly esetben, amelyben az óránkénti teljesítmény 10.000 m8 , a kezdeti hőmérséklet a 150° és a víztartalom m8 -enkén1i 105 g., 55°-os harmatpont mellett 340.000 hőegységnyi hőelvonásra van szükség. Az ily teljesítménynek megfelelő hűtő szerkesztéséhez azon adatok használandók, melyeket Osann a «Stahl und Eisen» című folyóirat 1902. évi 3. számában tett közzé.
