54699. lajstromszámú szabadalom • Eljárás raffinad előállítására közvetlenűl a cukorrépából ill. fehér cukor készítésére közvetlenül a lefolyó levekből
Megjeleiit 1911. évi december hó 27-én. MAGY. SZABADALMI SZABADALMI LEÍR 54699. szám. IV/d. OSZTÁLY. Eljárás raffinad előállítására közvetlenül a cukorrépából, illetve fehér cukor készítésére közvetlenül a lefolyó levekből. DR VON WIERUSZ-KOWALSKI MIEGZYSLAV VEGYÉSZ VARSÓBAN. A bejelentés napja 1910 december hó 19-ike. Ismeretes, hogy a cukoriparban eléggé elterjedt az a nézet, hogy a sűrű levek befőzése útján kapott töltőanyagok aránylag a legnagyobb termelési hányadot adják első termékben akkor, ha azok 90—91 tisztasági hányadossal bírnak. Ezért gyakran szokásos az olyan sűrű répalevek tisztasági hányadosának 90—91-re való csökkentése lefolyó levek hozáadása útján, amelyek ennél magasabb tisztasági hányadossal bírnak. A helyett már most, hogy ilyen módon a tisztább sűrű répaleveknek minőségét lefolyó levek hozzáadása útján csökkentenők, la találmány tárgyát tevő eljárás azt célozza, hogy lehetővé tegye a sűrű levek tisztasági hányadosának megkívánt csökkentését anélkül, hogy ezeket lefolyó levekkel szennyeznők. Ezzel a föladattal egybe esik egy másik föladat és pedig az, hogy ia répából közvetlenül olyan tiszta raffinádot állítunk elő, hogy ez raffinád fehérítő födés gyanánt használható. Ismeretes, hogy a többé vagy kevésbé telített vagy túltelített oldatokban képződő első kristályok a legtisztábbak, míg1 a később képződő kristályrétegek kevésbé tiszták, és pedig a képződő kristályrétegek tisztasága annál csekélyebb, minél közelebb fekszenek azok a fölülethez,. Ezen a tényen alapszik pl. a Dorant-féle eljárás raffinádfehérítőfödés előállítására homokcukorból, amely szerint a fölületen fekvő kristályrétegeket föloldják, míg a visszamaradó kristály magtól oldás útján a raffinade-fehérítőfödést állítják elő. Ugyanezen az elven alapszák az úgynevezett «affinálás». Ezek az eljárások azonban a jelzett föladatot csak részben oldják meg és ezenfölül még azzal a hátránnyal is járnak, hogy a képződött kristályokat újból föl kell oldani, minek folytán újabb elpárologtatandó vízmennyiségeket visznek be az üzembe. Továbbá nemcsak szükségtelen nagy kristályoknak előállítása, amint ez az említett két eljárásnál történik, hanem ez az üzemet meg is drágítja és ezenkívül még lényeges hátrányokat is okoz annyiban, hogy az előállított nagy kristályokat vagy csak tökéletlenül, vagy pedig túlságosan mossák, illetve föloldják. Az első esetben a visszamaradó kristálymag nem ielég tiszta, az utóbbi esetben pedig annak egy része kárba vész. A találmány tárgyát tevő eljárás ér-
