54683. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fa festésére

— 2 A második esetben, vagyis ha a fatörzsbe ! festőanyagokat akarunk bevezetni, ezen j anyagok természete szerint különböző módokon járunk el. Sűrű olajfestékek alkalmazása esetében a fatörzset a nedvtelenítés befejeztével szárítóba helyezzük és kellő kiszáradás után a forró olajban fölfőzött és terpentinnel hígított festőanyagot a fába szorítjuk. Az így impregnált fát aztán forró levegővel kiszárítjuk és néhány nap múlva ismét a fönti kezelésnek vetjük alá. Ezen módszernél a fa pórusai az olaj festék beszorítása által már teljesen kitöltetnek úgy, hogy léghólyagok nem maradnak. Lazurfestékek alkalmazása esetén (anilin, antracen, oxidin stb.), amelyeket többnyire csak akkor használunk, ha a fát világos, pl. kék, sárga vagy rózsa szinűre akarjuk festeni, ezen festékeket mindjárt a nedvtelenítés után, tehát előzetes szárítás nélkül bocsátjuk át a fatörzsön. Minthogy ezen festőanyagok a fa pórusait nem töltik ki úgy, mint az olajfestékek, a fán még a következő összetételű és a használt alapfestékkel teljesen egyező szinű folyadékot szorítunk át. Magasfoku szeszben sellakot vagy dammarlakkot oldunk föl és ezen oldathoz burgonyalisztet, rizskeményítőt vagy alabástromgipszet keverünk. A kapott keveréket a fába eresztett alapfestékkel egyező szinűre festjük és a megfestett fatörzsbe nyomjuk, miután ezt előzetesen teljesen kiszárítottuk. A szesz elpárolgása után a rostok között visszamaradt massza a fa pórusait teljesen kitölti úgy, hogy a fölfürészelt fa kellő csiszolás után már csak fényezést igényel. A találmány szerinti eljárásnak nagy előnye az, hogy a teljesen frissen vágott fa kezelését teszi lehetővé, ami különösen az olcsó bükkfánál bír nagy jelentőséggel, minthogy ezen fa tudvalevőleg a levágás után néhány órával már repedezni kezd. Az eljárás végrehajtására a mellékelt rajz 1. ábráján oldalnézetben föltüntetett berendezés használható, amelynek egyes részleteit a 2. és 3. ábra mutatja. Az (1) fatörzs egyfelől a (2) csavarszorító (3) korongja, másfelől a (4) bak (5) korongja közé van befogva. A (3) korong a fatörzsbe nyomuló (6) szögeken kívül egy vagy több (7) csavart hord, amelynek segélyével a ferdén vagy egyenlőtlenül levágott fatörzs is mindig olyan helyzetbe állítható, hogy hossztengelye a csavarszorító tengelyével összeessék. A (3) korong beállítására ismert módon a (8) kéziemelő és a (9) kézikerék szolgálhat, amely részek segélyével a (10) csavarorsó az egyik vagy másik irányban forgatható. A fa kezelésére használandó különböző folyadékokat a (11) szivattyú szállítja a (12) nyomócsövön keresztül a fatörzshöz. Az (5) korongba ágyazott (13) csavarok segélyével a (14) tányér a fatörzs homloklapjához szorítható. Ezen tányér, amelynek szerkezete a 2. és 3. ábrán nagyobb léptékű metszetben és homloknézetben látható, két (15) és (16) karimábló áll, amelyek közé egy gumiból vagy más megfelelő anyagból készült (17) tömítőgyűrű és efölött egy (18) vasgyűrű van helyezve. (A 15—18 részek világosság kedvéért túlzott méretekkel vannak ábrázolva.) A tömítőgyűrűnek a fatörzshöz való szorítására a tányér fenekébe eresztett (19) csavarok szolgálnak. Ezen berendezésnek az a nagy előnye van, hogy a tányér két (15, 16) karimájának szélei nem nyomódnak a fatörzs végébe és így nem repesztik azt meg, másfelől pedig a (17) tömítőgyűrű a (19) csavarok segélyével szorosan a fatörzshöz nyomható, hogy a (12) csövön keresztül a tányér középrészébe érkező folyadék a tömítőgyűrű mellett nem szivároghat ki és így kénytelen a fatörzsbe nyomulni. Ha a fatörzset tarkítani akarjuk, akkor a tányér belső terét egyes (pl. gyűrűalakú) rekeszekre osztjuk és ezeken keresztül különböző színű festékeket nyomunk a fatörzsbe. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás fa festésére, jellemezve azáltal, hogy a fatörzs egyik homlokvége felől először forró lugkőoldatot szorítunk