54644. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet orsóknak kerekükkel való összekapcsolására

— 2 — ágyazására szolgál; ezen kerék, mely az elforgatás céljából megfelelő bütykökkel van ellátva, palástján a megfelelő alakú (10) hajtószalaggal kapcsolódik A célszerűen gyűrűalakú (9) kerék az elkülöníthető (11) tengelybéléssel van ellátva, mely a (8) nyakrészt (az ezen való elforgathatás céljából) lazán veszi körül. A (9) kerék részeinek a (11) béléssel való egyesítésére a (12) csavarok szolgálnak. Hogy az orsót szükség esetén el lehessen távolítani anélkül, hogy ez a (9) kereket, befolyásolná, melyet a (10) hajtószalaggal kapcsolódó helyzetében (1. ábra) annak hatása alatt szabadon forgó állapotában meg kell hagyni, a két forgó rész [(1) kerék és orsó] között megfelelő kapcsolószerkezetről van gondoskodva, mely az egyik forgatható részen elrendezett, aránylag rugalmas (13) szögekből és az ezeket fölvevő, a másik részen kiképezett (14) fészkekből áll; a jelen esetben a (13) szögek az (1) orsón vannak elrendezve és majdnem 25 mm. hosszú, a (3) gyűrűn átillesztett huzaldarabokból állanak, míg a (14) fészkek a (9) keréknek fölső oldalán vannak kiképezve (2. ábra). Minthogy úgy a kerék, mint az orsó esetleges tengelyirányú toló hatásoknak vannak alávetve, lehetővé kell tenni a két elemnek tetemes mértékű viszonylagos tengelyirányú eltolódását anélkül, hogy azok egymásból kikapcsolódnának; ezért a (14) fészek elegendő mélységgel, a (13) szögek pedig elegendő hosszúsággal bírnak. A fészkeknek és a szögeknek száma és elosztása a speciális követelményeknek megfelelően módosítható; előnyösnek mutatkozott azonban azokat minden esetben a kerék kerülete mentén egymástól kissé egyenlőtlen távolságban elrendezni, a mikor is az orsónak a (11) bélésbe való lebocsátása alkalmával a (13) szögek a (14) fészkekbe nem fognak azonnal behatolni, haDem a (9) keréknek fölső lapjára nehezednek úgy, hogy a (13) szögek és a (9) kerék közötti súrlódás folytán a szögek és az orsó résztvesznek ugyan a kerék forgásában, csakhogy kisebb sebességgel, majd, mihelyt az orsó sebessége a kerékét megközelíti, a szögek a fészkekbe behatolnak, mely pillanattól kezdve a kerék a szögeket az orsóval együtt a magáéval azonos sebességgel forgatja mindaddig, míg a kapcsolatot fönntartjuk. Hogy az orsónak a gyorsan forgó kerékre való lebocsátásakor az egész rendszer csak csekély lökést szenvedjen, a (13) szögek hajlékony huzalból vannak készítve; a föltüntetett szögek egyenesek, lehet azonban a szögeket tetszőleges vonal alakjában kiképezni és a (3) gyűrűbe való beágyazás helyett akár közvetlenül az orsó szárába, akár a kerékbe vagy hasonló forgó elembe beágyazni. A leírt kapcsolószerkezet alkalmazásánál módunkban áll az orsót az alzatról kézzel, akadálytalanul lehúzni (amikor is a (9) kerék a (10) hajtószalag hatása alatt teljes sebességével fog azalzaton tovább forogni) és az orsót ismét teljesen akadálytalanul kellő helyzetébe lebocsátani anélkül, hogy az a legcsekélyebb külön beállítást is igényelné, minthogy a szögek az orsó forgását a keréken való súrlódásukkal maguk indítják meg és igen rövid idő alatt, önműködően érik el fészkeiket, hogy azután az orsónak állandó sebességgel való kényszerkapcsolású forgatását biztosítsák. Az alzat az (1) orsó számara a (15) talprésszel van ellátva oly célból, hogy az orsó ellenállhasson azon kissé durva ütésektől eredő lökéseknek, melyeket a kezelő, amint az a gyakorlatban sokszor megtörténik, a (2) cséve fölső részére mér, hogy a csévét az orsóval kellő hajtási kapcsolatot biztosító helyzetbe szorítsa. A (15) talpréBZ egyúttal a (9) kereket is tehermentesíti az ily lökésektől, valamint az orsó súlyától. Ezen kiképzés azonban, jóllehet sok esetben előnyös, nem okvetlenül szükséges. Némely esetben előnyös a (13) szögeket fölvevő (3) gyűrűt a (2) csévével egy darabban készíteni (2. ábra), amikor is azt a (9) kerék kényszermozgásúan hajtja; ily esetben az (1) orsó, melyet oly szorosan illeaztünk a caévébe, hogy emez azt súrlódás révén hajtsa, helyzetbiztosító elemet képez és