54641. lajstromszámú szabadalom • Erőátviteli szerkezet

— 4 — hogy az egyik elem a hajtóerőt a másikkal közölhesse. Ezen kölcsönös hajtás irányait a 4. és 6. ábrákban föltüntetett nyilak mutatják. Föltéve, hogy a szalag a hajtóelemet képezi, a találmány szerinti erőátviteli szerkezetnek működése könnyen megérthető, lia a (214) nyílásoknak falait (4. ábra) több (2a, 2b, 2c, 2d) hajtási övre fölosztva képzeljük, ámbár tányleg mindegyik fal folytonos és a (212) vonallal (1. ábra) jelzett érintkezési öv mentén folytonosan működik; ugyanez áll a szalagnyílásnak alsó falára nézve is, melyet az előbbiekkel egészen egyenlő (2a', 2b', 2c', 2d') hajtási övekre fölosztva képzelhetünk (4. ábra), ha csak az ék szimmetrikus, azaz a forgás síkjához kétoldalt, egyenlő szögek alatt hajló fölületekkel bír. Ha már most a szalagot a nyíl irányában forgásba hozzuk, akkor a (214) nyílásnak falai (2a, 2a') részeikkel, a (204) éket megfogják és azt a nyíl irányában elmozgatják, mire az éket a (2b, 2b') falrészek, majd a (2c, 2c') és a 2d, 2d') részek mozgatják tovább, amikor is a működés, mint említtetett, egészen folytonos, amennyiben az érintkezés a (212) vállrész mentén (1. ábra) végtelenül keskeny sávok, ill. pontok sorában történik. Az érintkezésnek ezen módja, ámbár az ék körvonalai sokféleképpen módosíthatók, a csekély súrlódási veszteségre való tekintettel kívánatos. A 4. ábra világosan mutatja, hogy a (2a, 2a') falrészek gyakorlatilag abban a pillanatban készülnek a hátsó (204) éknek vastagabb végével kapcsolódni, amelyben a (2d, 2d') falrészek és a mellső (204) éknek hegyes vége közti kapcsolat megszűnik, következésképpen a (201) forgóelemmel közölt forgató hatás folytonos; a legtöbb esetben előnyös a szomszédos ékek, nemkülönben az azokkal együttműködő hasítékok közötti elkülönítés mértékét, valamint azok körvonalát akként megszabni, hogy folytonos hajtási kapcsolat létesüljön, ámbár esetleg, amennyiben kívánatosnak mutatkozik, megszakított kapcsolódás is létesíthető. A 4. ábrának jobb oldalán látható módon a (214) hasíték valamivel hosszabb,, mint a bütyök alapja, hogy mindkét végén csekély hézag maradjon meg; ezáltal egyrészt a szalag jól simul a forgó elem hüvelyének palástjához, amikor is az erőátvitel hatásfoka a legkedvezőbb, másrészt a hajtófölületek kopása esetére is kellő nyílás biztosíttatik. Az ékek vagy bütykök alakja és száma, amint említtetett, igen sokféleképpen módosítható. A 7—9. ábrákban föltüntetett foganatoeítási alak az 1—3. ábrákban föltüntetetthez hasonló kiképzést és működést mutat, csakhogy három ék helyett csupán két (234)'ék van elrendezve (7. ábra), melyek azonban egészen úgy vannak kiképezve, mint a (204) ékek (1. ábra). A három ékkel biró alak annyiban előnyösebb, amennyiben annál az ékeknek kiegyenlített kölcsönös elrendezése folytán az egyensúlyi viszonyok kedvezőbbek. A 10—12. ábrákban föltüntetett foganatosítás! alaknál, mely szintén úgy van kiképezve és úgy is működik, mint az előbbi kettő, csak egyetlen ék van alkalmazva, mely a forgó elem kerületének nagyobb részére terjed ki. Az (1) erőátviteli elem (16. ábra), mely bármily erőátviteli szerkezetnek akár hajtó, akár hajtott elem lehet, aíföltüntetett fonógépnél a (2) orsók sorozatát hajtó szalag gyanánt van kiképezve, melyet a (3) hajtókorong működtet; ezen célból a (3) korongnak (8) tengelyére a (7) szíjkorong van fölékelve, mely a (6) szíj segélyével az (5) elektromotortól hajtatik. A végtelen szalagnak másik kanyarulata az üresen járó (9) korongon fut. A korongok kerületén a (4) bütykök vannak elrendezve, ami azonban nem okvetlenül szükséges. A korongok, a motor és az ezzel kapcsolatos egyéb elemek bármily megfelelő szerkezetűek lehetnek, mint ahogy a hajtószalag is igen sokféleképpen képezhető ki, amikor is a találmány szempontjából csak az lényeges, hogy a szalag akként legyen alakítva, hogy az kényszermozgásúan kapcsolódjék egy elforgatható elemmel, hogy az