54621. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngázfejlesztő
Megjelent. 1911. évi december l»é 15-én. MAGY ^ KIR SZABADALMI jj m HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 54621. szám. ll/e. OSZTÁLY. Acetiléngázfejlesztő. DOSWALD THEODOR KERESKEDŐ TRIESZTBEN. Pótszabadalom az 51818. sz. szabadalomhoz. A bejelentés napja 1910 junius hó 18-ika. Elsőbbsége 1910 április hó 22-ike. A találmány a törzsszabadalomban leírt acetiléngázfej lesztő javítására és továbbképzésére vonatkozik és lényegileg abban áll, hogy a karbid lefelé sülyedése annak duzzadása által működtetett kiiktató berendezés hatása és saját súlya folytán nem a mindenkori legalsó tartályban lévő karbid teljes bomlása után és lökésszerűen, hanem fokozatosan és a karbid duzzadásár hoz képest beállítható iarányban megy végbe. E célból a lyukasztott falakkal ellátotti tokban elrendezett karbidtartályok kétkét egymásba tolható részből állanak, amelyek a karbid felduzzadása által egymásból kitolatnak és ezáltal működtetik a kiiktató berendezést. Ez akképpen történik, hogy a tartály magasságnövekedése nyomás gyanánt hat a tok fenekére, amely tok egy nürnbergi olló révén össze van kapcsolva a buvárhjarang födelével és amelynek legfölső karbidtartályán egy födőlap fekszik, amely a harang födelével engedékenyen, a nürnbergi olló egyik csuklócsapszögével ellenben mereven össze van köt ve. Ezen nyomás a csukl,ócsapszög megválasztása szerint, amellyel a födőlap össze van kötve, erősebben vagy gyöngébben jut érvényre és ennek megfelelően a karbidtartályok gyorsabb vagy lassúbb lesülyedését eredményezi. A rajz 1. és 2. ábráján ilyen acetiléngázfejlesztőnek foganatosítási példája van függélyes hosszmetszetben föltüntetve, a használat kezdetén, illetve végén. Az (a) víztartályban van a (b) buvárharang, melynek (b'j födele az (s) nürnbergi olló révén a (t) hengeres tok fölső (t') határoló lécével van összekötve. Ezen tok, amelynek falai a víz belépése számára lyukazották, szabadon függ a (b) buvárharang belsejében és a (d) karbidtartályok fölvételére szolgál. A karbidtartályok a fenékrészből és födélrészből állanak, amelyek előnyösen hengeres alakúak és megközelítőleg egyforma magas oldalfalakkal bírnak úgy, hogy a födélrész, ha a fenékrészre toljuk, azt teljesen körülfogja. A legfölső (d) karbidtartályon nyugszik az (u) födőlap, amely három (v) vonórúgó útján a (b') födéllel és a két (w) sin révén a nürnbergi olló egyik (s') csukló, csapszögével van összekötve. Mihelyt használatnál a karbid az egyik tartályban bomlani és duzzadni kezd, az illető tartály födél- és fenékrészei széttolódnak, ami, miután ezen részek teljesen körülfogják egyimást, térfogatuknak'
