54580. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép dohánylevelek főerének eltávolítására

mek két oldalán mozognak. Minthogy a levél a peremek fölött fekszik, a hevederek . pedig a dobhoz igyekeznek feküdni, a levél (A, A) oldalai (11. ábra) leszoríttatnak a dob felé (10. ábra), miáltal a levél harántirányban lényegesen nyújtatik. Ezen nyújtás a (B) főér (C) ráncát kinyitja s ezen nyitott helyzetben kerül a levél a forgókéshez, mely az ér két oldalán (13. ábra) két párhuzamos (c, c, d, d) metszést létesít. Minthogy a levél kifeszítése által a főér ráncát feszítettük szét, a metszéskor a főér szélessége az egész levél hosszában majdnem egyforma úgy, hogy helyes beállítás mellett a főérrel csak igen kevés levélrészt metszünk ki. A dobperemeket célszerű kissé egymásfölé hajlóan kiképezni (4. ábra). A (14) hevederek harántirányban engedékenyek, hogy hozzásimulhassanak a peremhez (f. 10. ábra), mert ha kemény anyagúak lennének, a levelet nyújtáskor szakítanák. Az (1) dobot egyrészt a (14) hevederek, másrészt a célszerűen keskenyebb (21) szíjak hajtják, melyek ugyancsak a (15—20) hengereken vezettetnek. A metszett levelek (A) levélfelei a dob és a (14)-hevederek közé szorítva a dobbal együtt fordulnak tova. A dob átmérője akkora, hogy a levelek ne érjenek teljesen körül a dobon. Minthogy a dobot minden új levél betáplálása előtt ugyanazon helyzetbe hozzuk, a jemetszett levélfelek meglehetős pontossággal egymás fölé fognak a dobon kerülni, vegyis rétegeztetnek, miközben a (14) hevederek által a dobhoz szoríttatnak. Minthogy a dobot csak a hevederek forgatják, a levélréteg vastagodása a dob forgását lassítani fogja úgy, hogy a levelek nem csúsznak el egymás fölött. Az egyes hevedereket egymástól független (22) feszítőszerkezetek tartják feszesen. A kimetszett (B) főér a dobperemek közé szorul s onnan az alul a peremek közé fogó (23) kivető kerék által emeltetnek ki, melyet a (24, 25) áttétel révén a (10) hajtótengely hajt (2. és 3. ábra). A levélréteget, ha bizonyos vastagságot ért el, a gépből ki kell emelni s e célból a mellső hevedervezető (20) hengert el kell távolítani a dobtól, hogy itt kiemelhessük á levélréteget. Ecélból ezen egész henger a (26) levélvezetékbe van ágyazva, mely a gép egész mellső részén végignyúlik és csáposán van ágyazva a gép oldalkereteiben. Ezen levélvezetéket a (27, 28j rudazat révén a (29) fogantyú segélyével hátralendíthetjük, miáltal a (20) hengert a dobtól eltávolítjuk. A hevederek a (20) hengerről hajtatnak, míg e hengert a (30) láncáttétel révén a (10) hajtótengely forgatja. Hogy a lemetszett levélfelek a dobbal való első körülfordulásuk után ne tapadhassanak a hevederekhez és ne ezeket kövessék a (20) henger körül, e henger közelében (7. ábra) az alkalmas módon ellentett irányban hajtott (31) hengerféket rendezzük el, mely az esetleg a hevederekhez tapadó leveleket leválasztja. A gép fölső részének hozzáférhetővé tételére a fölső, mellső hevedervezető (15) hengert is oly (32) karokban ágyazzuk, melyek csáposán fordulhatnak el az oldalkeretekben. E (15) henger közepén a dob metszőperemeivel szemben horonnyal bír, amely a betáplált levél erét vezeti. A (35) hajtószíjdob (5. ábra) lazán ül a (10) hajtótengelyén, mellyel kapcsoló révén kapcsolható. A szíjdobban elrendezett (36) karkereszt a (37) pofákat vezeti, melyek (38) könyöktagok révén vannak a (41) lábitó, (40) rúd és egyéb rúdazat révén a tengelyen eltolható (39) csúszógyűrűvel kapcsolva. A (42) rúgó a kapcsolót rendesen beiktatott helyzetben tartja, míg a (41) lábitó leszorításakor a kapcsoló oldatik. A gépet tehát a kezelő bármikor megállíthatja. Hogy a gépbe egymásután táplált levelek mindig a dob ugyanazon helyzetében tápláltassanak be, és hogy ennek folytán a levélfelek pontosan egymás fölé rétegződjenek, a dobot minden fordulat után megállítjuk. E célra (6. ábra) a dobot a (43) karral látjuk el, mely a (44) ujjat hordja. A gépkeretben a (45) emelő a (46) és (47) ütközők között kilenghetően van ágyazva. Ezen (45) emelő szánvezetékkel bír, melyben a (48) rúd vezettetik, mely a (44) ujj