54562. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet papírzacskók elzárására, különösen dohánycsomagok céljaira

Megjelent 1911. évi december hó 15-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 54562. szám. X/o. OSZTÁLY. Szerkezet papírzacskók elzárására, különösen dohánycsomagok céljaira. TABAK-FABRIK SARAJEVO SARAJEVOBAN. A bejelentés napja 1911 január hó 31-ike. Elsőbbsége 1910 január hó 5-ike. A dohánycsomagok számára szolgáló, papírzacskókat eddigelé rendszerint akként készítik, hogy kellő nagyságú papirlapot első sorban is egy mag köré hajtanak, amikor is a papírlap széle a magon túlnyúl majd ezen kinyúló részt a mag véglapjának mindegyik éle mentén a magra ráhajtják és az ekként létesülő háromszög, ill. trapezalakú záró nyelveket egymáshoz odaragasztják, amikor is azok a papírzacskónak fenéklapját képezik. Ezen műveleteket a melléket rajznak 1—3. ábrái szemléltetik, ahol is az 1. ábra a készítésnek első stádiumát láttatja, melynél a (P) papírlap a (D) magra az említett módon rá van hajtva, ahol is annak széle a magon túlnyúl. A 2. ábrában azon közbenső stádium van föltüntetve, melynél a papírlap szélének két szembenfekvő oldala már le van hajtva. A 3. ábra a zacskó fenekét kész állapotában tünteti föl. A fenék elkészítése után a papírzacskót, mely immár csak egy oldalon van nyitva, a magról eltávolítják ós célszerűen egy tölcsér segélyével dohánnyal megtöltik. Ennek nf§g(jj>rténtével a megtöltött zacskót, könyb?

kezelhetés céljából, egy, alakjának megfelelő vezető hüvelybe illesztik, majd a zacskónak homlokoldalát egészen úgy, mint a fenék készítésénél vagyis a papir kinyúló szélének hajtogatása útján elzárják és az elzáró nyelveket ragasztóanyag segélyével egymással maradandóan összekötik. A ragasztóanyagnak eddigelé általánosan szokásos használata nagy hátránnyokkal bír. Lassan száradó ragasztóanyag esetén ugyanis az összeragasztott nyelveket hosszabb időn át nyomásnak kell alávetni, ami tömeggyártásnál igen érezhető időveszteséget okoz. Ezért a pecsétviaszra és egyéb, gyorsan megdermedő gyantákra tértek át, amikor is azonban ismét más hátrányok mutatkoztak. Első sorban is sok esetben pecsétviasz-gyöngyök vagy szálak jutnak a zsakóban lévő anyagba, mely hátrány különösen a dohányesomagoknál kellemetlen. Azonkívül a mukaasztaloken szétszóródott dohányt, melyet egyébként még föl lehetne használni, a sok pecsétviasz-reszecske teljesen hasznavehetetlené teszi. Ehhez járul még az a hátrány, hogy a pecsétviasznak vagy hasonló gyantáknak megolvasztásánál és melegen tartásánál képződő gőzők, valamint a pecsétviasz megpuhítására szolgálólángok gázai a munkára oly zavarólag hatnak, hogy a műhelyben hatásos szívóké-