54543. lajstromszámú szabadalom • Önműködő levágó készülék mindennemű szalagsajtókhoz
Megjelent 1911. évi december hó 15-én. MAGY. KIR. SZABADALMI ^ff l HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 5454B. szám. XVII/f. OSZTÁLY. Önműködő levágókészülék mindennemű szalagsajtókhoz. BESTA PÁL MÉRNÖK RATINGENBEN. A bejelentés napja 1011 februir hó 2-ika. A találmány tárgya önműködő levágókészülék mindennemű szalagsajtókhoz, különösen tégla-, tűzfa- és barnaszén, továbbá kenyér, élesztő, szappan stb. készítésére szolgáló gépekhez. Ezen gépeknél a sajtolt anyagszalag egyenletesen, megszakítás nélkül lép ki a sajtolószájdarabból, azután a szalag egy mozgatható, ide-oda tolható kocsira vezettetik, amíg ennek ellenkező végén egy ütközőlapot megérint, mire egy keret, amelyben egy vagy több drót van kifeszítve, lecsappan és a drótok a szalagon keresztülnyomatnak, miáltal az egyes darabok, tehát a téglák stb. levágatnak. Ennek megtörténtével a kocsi és azzal együtt a levágott darabok azok könnyebb eltávolíthatása céljából előretolatnak, a darabok leszedetnek és végül a végdrótok ismét megemeltetnek, valamint a kocsi is annyira hátranyomatik, míg az előrecsúszó szalag újra megérinti az ütközőlapot. Erre a leírt folyamat megismétlődik. A különböző munkálatok végzéséhez, nevezetesen a kocsi eltolásához, a keret megemeléséhez és lenyomásához és a vágódrótoknak ezzel kapcsolatosan a szalagon való keresztülnyomásáboz, tehát az egyes darabok levágásához nagy erő szükséges és másrészt azon időpontok megfigyelése, amidőn az egyes munkálatokat eszközölni kell, nagy figyelmet igényel. A gép teljesítménye tehát korlátolt, minthogy a kezelőszemélyzet teljesítőképességétől és ügyességétől függő. Ezen oknál fogva már régóta arra törekedtek, hogy a darabok vágása önműködően, gépi úton eszközöltessék, mindamellett ez ideig e kérdés kielégítő megoldása nem sikerült. A kísérletek sikerét többnyire azon körülmény hiúsította meg, hogy a levágókészülék működését nem lehetett kellő összhangba hozni a szalag különböző sebességű előrenyomulásával. így gyakran megtörtént, hogy a levágókészülék működésbe lépett, míg a szalag még nem haladt eléggé előre, miáltal számos levágott darab hasznavehetetlenné vált. Az említett cél elérésére irányuló más kísérletek ismét azon alapulnak, hogy magának a sajtolt szalagnak mozgása hasznosíttatik hajtóerő gyanánt a berendezés számára. Ezen erő azonban túlkicsiny, azonkívül a szalag többnyire túliágy tömeg úgy, hogy rögtön meghajlik, ha erőátvitel céljaira alkalmaztatik. A találmánybeli készülék, amelynél az említett hátrányok teljesen el vannak ke-
