54484. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és csomagolás tojásoknak frissentartására

oly szer ismeretes, mely a tojáshéjat valóban teljesen és tökéletesein lég- és baktériumáthatlanná képes teinni. Próbálták ugyan a héj durvább pjórusait elzárni, a finomabbakat azonban nem sikerült, mert a szóban lévő tömítőanyagnak a kapilláris nyílásokba yaljó hatolájsáit fizikai okok akadályozzák meg. Evakuálás után pláne mohón szív be a, tojás belső tere levegőt és evvel baktériumokat, ami a konzerválás célját ismét meghiúsítja. Végül még egy kísérlet említhető, ugyanis a tojás léggel telt üregének dezinfieiáló szerrel való megtöltése. Ez az eljárás sem hozta meg azonban a várt eredményt, mivel a dezinficiálószer, ha a tojáshéjon át folyton kipárologhat, végül hatástalanná válik. A tojáshéjnak mesterséges tömítését ugyanis azért is szeretik mellőzni, mert az a tojáshéjnak forrjó vízben megrekedését idézi elő. A tojások frissentartásálra való ezen új eljárás ellenben olyan árút eredményez, mely valóban kizárja a zápulás minden lehetőségét. E célból a tojást először ismert módon szódával vagy hasonlóval megmossuk és evakuáljuk. Erre nyomás alatt dezinficiáló gázt vezetünk a tojás üres terébe. Miután ez a gáz hatását kellőkép kifejtette, kiszivattyúzzuk és helyébe steril levegőt vagy más steril közömbös gázt szivattyúzunk ismét be. Ezzel a tojás megtelik és nem állhat be annak a lehetősége, hogy a környezetből levegőt szívjon be. Ezután dezinficiáló folyadékba mártjuk a tojást és kivesszük anélkül, hogy megszárítanak. A tojáshéj pórusai nyitva maradnak. A tojást a dezinficiáló folyadékból sterilen tartió szabályok betartása mellett való kivétele után oly burkolatba csomagoljuk, mely baktériumok behatolása ellen megvédi. A tojásnak a dezinficiáló folyadéktól a védőburkolatba való átmenetének rövid pillanatára elégendő a rajta tapadíó, lassan párolgó dezinficiáló folyadékkal való körülvétele, hogy baktériumok: behatolása ellen biztosítva legyen. Egyáltalában nem szükséges a tojást | léghatlan réteggel körülveunni. A tojásnak nem kell léghatlanul elzárva lennie, hanem — és ebben rejlik a jelen eljárás és az eddig ismert eljárások közti egyik főkülönbség — a tojásnak inkább baktériumhatlanul kell elzárva lennie, ami var lami egészen más. Mellékelt rajzon az 1. és 2. ábrán példaképen egy kétrészű baktériumhatlan tojásvédőburkölat van keresztmetszetben föltünteitve, a 3. ábra a baktériumhatlan burkolatnak egy másik példaképem foganatosítás! alakját mutatja, végül 4., 5. és 6. ábrákon a 3. ábra szerint burkolat elzárásának különböző stádiumai láthatók. Ismert tény, hogy a baktériumok élesen görbülő utakon nem hatolnak át úgy, hogy pl. egy többszörösen összehajtogatott papirostölcsér baktériumhatlan, anélkül, hogy egyúttal légmentesnek is kellene lennie. Ezért pl. egy kétrészű, tojásr dad burkolat csavarmenetes elzárással kiválóan alkalmas lesz baktériumhatlan burkolatnak (1. és 2. ábra). Ha az ilyen merev burkolatot nem mindjárt olyan anyagból akarjuk előállítani, mely a bacillusoknak ellenáll, akkor ezen (a) hüvelynek előállítására bármily olcsó anyagot is választhatunk, melyet csak belülről kell bacillust föl nem vevő, áthatlan (b) anyaggal kibélelni. Gélszerű lesz már a tojások eltérő nagysága miatt is még egy elasztikus, sterilizált (c) töltőanyagot is betenni az (a) hüvelybe, mely ismert módon a nedves dezinficiáló anyag bizonyos készletének: fölhalmozására szolgál. A védőburok üregét e célból, amennyiben a tojás maga meg nem töltené, a nedves, dezinficiálószer gőzeivel telítjük. A dezinficiálószert azonban nem a tojás nyilt pjórusain engedjük átlépni, mert hiszen a tojást magát a lágy belseje és az előbb beszivattyúzott töltőgáz, pl. sterilizált levegő egészen betölti. Ez az itt említett körülmény fontos azokra, kik a tápszereknek vegyi szerekkel való belső érintkezésének ellenzői, még