54480. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék érceknek, fémmaradékoknak és hasonlóknak kivonására
4 voltak, valamint a keletkezett vasvegyületek is a levegőnek oxygénja által az ércnek egész tömegében folytonosan átalakíttatnak. Az oxygénnek hatását oxygént átadó oxadáló szerekkel növelhetjük. Ily oxy<láló szereket már sokfélét hoztak javaslatba, ezeket azonban mindig külön munkafolj'amattal kellett eredeti alakjába visszavinni. Egy ily eljárásnál például manganoxydot vagy hasonló oxydáló szereket és kénsavat j alkalmaznak. A magáiioxyd visszanyerése j az elektrolízisnél történik. Oxygén és ha- í logén átvivőkül vas, réz, magán és ritkább i fémsók is mint pl. cersók szolgálnak (2H j Cl+0=Ha 0+2 Cl). Legtöbbnyire már maguk az ércek tartalmazzák ezen anyagokat így pl. a réz-, nikkel-, kobalt-, ezüst és aranyércek. Jelen eljárásnál a lefolyatott lúgok ismét ugyanazon ércre vagy annak új részeire jutnak vissza. Ennek következtében veszteségek nem lépnek föl és egy vagy több fémnek a kicsapatása után a többi alkatrész, mely különben veszendőbe menne, a lúgokban koncentrálódik. Ezen koncentráltabb lúgokat különválasztjuk és a bennük lévő fé neknek nyerése céljából külön kezeljük. Rézércnél például rezet, ezüstöt és aranyat extrahálunk és nyerünk, míg a csak igen csekély mennyiségben jelen lévő nikkel. kobalt, horgany, ón és ritkafémek is csak hosszabb idő múlva koncentrálódnak annyira a lúgokban, hogy további földolgozásuk kifizetődik. A lúgoknak a víz elpárolgása következtében beálló koncentrálódása segélyével az extractió folyamatot úgy irányíthatjuk, hogy közvetlenül oly koncentrálí, szulfátok, kloridok stb. keletkeznek, hogy i sókká való földolgozás eredménnyel vezetru-tő keresztül, így pl. tengeren túli •ércek;:él víj-ízegény vidékeken, drága tüzelőanja.u esetén. Ekkor a sóknak ugyanazon szert} k van, mint a kőnek az olvasztási •eljár;'* ái. A ;'töbu kohótermék és érc különösen a iü- U bb földrétegekből származók fölös rne .fsrő ként tartalmaznak. Oly ércek és k MI e! mékek, melyek a szulfátképződéshez szükséges kénmennyiséget nem tartalmazzák megfelelő mennyiségű kénnel és pedig sok ként tartalmazó ércek, vagy kénvegyületek alakjában (kénessav, vagy kénsav) keverendők. A kén nemcsak a pyriteknek fémsókká való átalakítására, hanem a lúgoknak lekötésére is szükségesek és pedig úgy, a fölöntött, (pl. konyhasó, klorkalcium) valamint az ércben lévő lúgoknak, főleg pedig a mésznek lekötésére is. Mészdús ércek tehát sokkal több ként igényelnek a mésznek gipsszé való átalakítására, mint a mészszegény ércek. A pörkölési eljárásoknál a kénhozzáadásnak más célja van mint a jelen eljárásnál. Az elmondottakból jelen új eljárásnak előnyei már eléggé kitűnnek, azonban még koránt sincsenek kimerítve. A legszegényebb ércek, mely eddig érintetlenül maradtak és igen nagy mennyiségben találhatók, jelen eljárással haszonnal értékesíthetők lesznek. Dús érceket ezentúl minden vidéken föl lehet majd dolgozni. Oly vidékeken, ahol nincs tüzelőanyag és redukálószer az ércek úgy bonthatók szét, hogy csak fémsókat nyerünk, melyeket azután további földolgozás céljából tovább szállítunk. A szállítási költségek a minimumra redukálódnak, mivel a termés helyén a vízálló alapzat részére alkalmas fölületek mindenkor olcsón létesíthetők. Fémben és oldószerben semmiféle veszteség sem áll be. A tulajdonképeni kilúgozásnakköltségei rendkívül kicsinyek, a készülékek tartósak s egyszerűek és az eddigiekhez képest a hozamtöbblet már is a berendezés költségeit födözik. A kézimunka teljesen elmarad. A vegyifolyamatok menetének ellenőrzése állandóan lehetséges. Nappali és éjjeli extrakciómunkához az ércbeszerzésnek csak napi munkával kell történnie. Kisebb mennyiségű, vagy időszakos ércbeszerzésnél sem a lúgozási üzemben, sem az ezzel kapcsolatos fémnyerésben zavar nem áll be. Megemlítendő még egy körülmény, mely ugyan nem magára a fémnyerésre vonatkozik, hanem az eljárásnak ártalmatlanságát igazolja. A jelen új eljárás szerinti fémnyerésnél az ártalmas füstgázok és az
