54470. lajstromszámú szabadalom • Védőeszköz a nyaknak ugynevezett gallérfurunkulusa ellen

Megjelent 1911. évi december hé lg-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 54470. szám. I/e. OSZTÁLY. Védőeszköz a nyaknak úgynevezett galléríurunkulusa ellen. DR

DITTMER RICHÁRD ORVOS CHARLOTTENBURGBAN. A bejelentéa napja 1911 február hó 24-ike. Elsőbbsége 1910 november hó 18-ik. A találmány tárgya oly eszköz, mely a férfigallérnak a nyakon történő dörzsölése folytán föllépő furunkulusok keletkezését gátolja meg és egy aránylag vékony vánkosból áll, mely a gallér nyakrészét a nyaktól csekély, de mozgásoknál is lehetőleg állandó távolságban tartja. A vánkos a szegélynek külső- vagy belső oldalán, azaz az ingen magán szabadon alkalmazható, ami azonban épúgy, mint egy másik kiviteli lehetőség, a gallér alján annak belsejében való szilárd fölerősítése annyiban nem ajánlatos, hogy ez esetekben egyrészt egy megfelelően kiképezett új fehérnemű darabot kell készíteni, másrészt a vánkos mosás következtében könnyen elveszti alakját, egyenlőtlenül vastagodik meg és nem fogja azután hivatását megfelelően betölteni. Ezért előnyt kell adni azon módnak, hogy a vánkost egy, a fehérneműtől független külön darabra alkalmazzuk. Mint ilyen tekintetbe jöhet a gallér s a nyakszegély között alkalmazott betét, vagy •egy betét a nyak és a nyakszegély közé. Az előbbi nem ajánlatos azért, mert nehezen erősíthető úgy föl, hogy a nyakszegélyhez való helyzetét megtartsa. A legcélszerűbb tehát a nyak- és nyakszegély közé helyezett betét, melynél a vánkos a gallérgomb fölé kerül és amely egyidejűleg a nyaknak a nyakszegély által raló ingerlését is megakadályozza. A mellékelt rajz 1. és 2. ábráján a találmány tárgyának egy példaképpeni kiviteli alakja van fölül, illetőleg oldalnézetben föltüntetve. A lehetőieg könnyű sima szövetből készült betét, mely pl. celluloidból van öntve, a nyakra föl fekvő és azt körülvevő (a) részből áll, melynek mindkét végén egy-egy (b) keresztleffentyűvé kiszélesedő (c) rész áll ki. A leffentyűk a vállra feküsznek és így a betétet a testen megfelelő helyzetben tartják. Az (a) rész fölső végéről hátrafelé a (d) vánkos nyúlik ki, mely az (e) gallért az (f) nyaktól távoltartja (2. ábra). Hogy a betét, melynek jól lekerekített szegélyei vannak az inghez képest is megtartsa helyzetét, a (g) nyakszegélyen, a betéten, a nyakszegélyen és a galléron átdugott, ismert (h) gallérgombbal erősíttetik meg, vagy pedig a betétbe úgy ereszthető be, hogy belül ne álljon ki. A betét a gallérbőségnek megfelelő különböző nagyságokban készíthető. Elől záródó, hátul kettős szegéllyel bíró ingeknél természetesen a belső szegélyt is el kell látni gomblyukkal.