54446. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés marhatápszer készítésére

Megjelent 1911. év december hó 11-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 54446. szám. IV/e. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés marhatápszer készítésére. LENHÁRT JÁNOS GYÁRI KÉPVISELŐ TEMESVÁRON. A bejelentés napja 1911 február hó 15-ike. A találmány tárgya eljárás és berendezés marhatápszer előállítására kukoricaszárból. A kukoricaszárat, ámbár oldható szénhydrát tartalmának kb. 35%-át cukor képezi, eddig etetési célokra nem használták, mert nem ismerték módját annak, hogy az aránylag sok keményebb rostot tartalmazó anyag hogyan tárható föl annyira, hogy az állat gyomrában kellően elemészthető legyen. A találmány tárgya lehetővé teszi, hogy az eddig csak almozási célokra vagy tüzelőanyag gyanánt használt, tehát majdnem értéktelen kukoricaszárat az állat által szívesen fogadott, jól emészthető és tápláló tápszerré alakíthassuk át. A találmány értelmében e célt egyszerűen azáltal érjük el, hogy a kukoricaszárat először egy durvább, majd egy finomabb rovátkákkal ellátott hengerpár között aprítjuk el s végül az így előaprított anyagot egy kúpos őrlőben annyira aprítjuk tovább, hogy a termék liszt és korpa elegyének finomságával bírjon. Az így előállított kukoricaszárliszt korlátlan időn keresztül raktározható s akár egymagában, célszerűen vízzel moslékozva, akár pedig más ismert tápszerekkel elegyítve etethető föl. A tapasztalat azt igazolta, miszerint a találmány szerinti finomságú tápszert az állat hosszabb időszakon keresztül is szívesen fogadja és jól emészti el, holott a csak durván aprított kukoricaszárat tuvalevőleg még takarmányinség idején is csak töltőanyag gyanánt, más tápszerrel elegyesen lehetett eletetni, a gyomorban való kihasználása pedig teljesen jelentéktelen volt. A találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló gép egy példaképem alakja a csatolt rajzokon két egymásra merőleges metszetben van fölüntetve. A kukoricaszárat, melyet célszerű pl. szecskavágó vagy hasonló gépen előaprítani, a (1) tölcsérbe töltjük, amelyből a (6) tengely, (5) szíj és (4) szíjdob révén hajtott (2, 3) rovátkolt hengerpár közé kerül és ismert módon ápríttatik föl. Az ezen hengerpár között keresztülhaladt anyag a finomabb, de ugyancsak éles rovátkákkal biró (7, 8) hengerpár közé jut, melyet az első hengerpárról a (10, 11) szíjdobok révén a (9) szíj hajt. Az ezen finomabb hengerpár által továbbaprított anyag végül a (12) kúpos őrlőhöz kerül, melynek örlőrése lefelé szűkül, őrlőkúpja pedig fölső részében ferde irányú, alsó részében pedig alkotómenti éles rovátkákkal bír úgy, hogy a kúp fölső (14) része a kúpos őrlőbe hullott anyagot az őrlő lefelé szűkülő résébe lefelé szorítja, az alsó (13) rész pedig