54404. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogéneknek vagy ezek elegyeinek tisztítására

— 2 -gukat, ha ezen eljárás szerint kezeltetnek. Hasonló előnyöket érünk el a terpentinolajnál és a fenyőfa- kátrányolajnál, amely tudvalevőleg nagyon tisztátlan, ha ez utóbbit nyers vagy előtisztított állapotban festékoldattal kezeljük, — és pedig előnyösen először valamely bázisos festőanyag oldatával és azután valamely savanyó festőanyag oldatával vagy megfordítva. Példa. 120° és 270° C. közötti forrponttal biró világítóolajde8ztillátumot közönséges hőmérsékletnél kb. egyenlő térfogatú kb. 0-01 %-os sósavas rozanilin oldattal összerázzuk; a festékoldat világosabbá válik és a desztillátumból ibolyaszínű hártyácekák válnak ki, amelyek állásnál egy közbensőréteget képeznek. A petroleumréteget leöntjük a hártyákról és a világosvörös vizes rétegről, amely utóbbi most már csak nyomokban tartalmaz festőanyagot és ennek folytán értéktelen. A csapadék híg alkáliákban és savakban oldhatatlan, erős alkoholban azonban részben oldódik. További kísérletekből kitűnt, hogy az ismertetett tisztítási eljárásnál a festőanyagok helyettesíthetők bizonyos színtelen aromás anyagokkal, a melyek a festőanyagokkal keletkezési viszonyban állanak; ilyen anyagok az aromás bázisok és az aromás szulfósavak. Különösen alkalmasaknak bizonyultak a jelzett célra azon erős bázisok, amelyek a molekulában egynél több amidocsoportot tartalmaznak. Ezen anyagok hatása, amelyekhez éppen úgy, mint ahogy előbb a festőanyagokra vonatkozólag megemlítettük, tartósságuk és hatásuk fokozása céljából savat adhatunk, valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a kőolajdesztillátumok, amelyeknek tisztítására a jelen találmány tárgyát tevő eljárás első sorban szolgál, többnyire savanyú természetű tisztátalanságokat tartalmaznak. Ez az oka annak is, hogy miért nem vezet legtöbbször célra egyedül a szulfósavval való kezelés. Sokszor azonban előnyös, a bázissal való kezelés után savval való kezelést foganatosítani. Az aromás bázisok színtelenítő és tisztító hatását lényegesen meg lehet javítani azáltal, hogy a szénhidrogéneket előbb valamely oxidáló szer vizes oldatával keverjük össze és csak azután végezzük az aromás bázissal vagy bázisos kátrányfestékkel való kezelést. Az oxidálással semmiesetre sem célozzuk és nem is érjük el a színtelenítést és tisztítást, hanem csakis a tisztátalanságoknak olyan irányú elváltozását, hogy azok könnyebben egyesülnek aromás bázisokkal vagy valamely bázisos kátrányfestékkel, ami valószínűleg a tisztátlanító anyagoknak szétesésére vezethető vissza. A következőkben fölsorolunk néhány anyagot, amelyek a jelzett célra alkalmasaknak bizonyultak. a) Bázisok. Triamidobenzól és triamidótoluól, melyeket a megfelelő trionitrószénhidrogénekből állítunk elő. Tetraamidódiphenil, amelyet benzidinnek nitrálása és a nitrótermék redukálása útján készítünk. b) Savak vagy ezeknek nátriumsói. Benzólmonoszulfósav, rezorcindiszulfósav, naftalin (fi) monoszulfósav, naftalin (1-3-5) triszulfósav. Példa. Benzindesztillátumot először valamely oxidálószer gyönge oldatával, előnyösen néhány tizedszázalékos permanganátoldattal kezelüuk. A kivállott barnakő föloldására kevés savat adunk hozzá és azután vízzel mossuk. A vizes réteget elkülönítjük a benzintől, amely megtartotta korábbi külsejét és azután a benzinhez triamidóbenzól olyan oldatát adjuk, amely ebből a bázisból a benzin súlyának 0-01, 0'02%-át tartalmazza. Azonnal egy sárgás ^agy zöldes csapadék keletkezik, amelyet le hagyunk ülepedni. A bázisból és tisztátalanságokból keletkezett vegyület nyomainak, amely a benzinben oldva maradt vagy a fölös bázisnak eltávolítása végett a benzint lVi-H'/o-os savval összerázzuk, amely a vegyületet kicsapja és az esetleg jelenlevő fölös bázist föloldja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás szénhidrogéneknek vagy ezek elegyeinek tisztítására, jellemezve azál-