54355. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénhydrogénnek gázokból való eltávolítására alkalmas természetes vagy mesterséges előállítására és a gázoknak ezen massza fölhasználásával való tisztítására

a közbeeső alakulat volna az, amely a masszának a legnagyobb fokú földevőképességet biztosítja, de a nedvesség teljes kizárásával és közönséges hőmérséken. Ezen közbeeső alakulat a vasoxydhydrátnak oly félesége, amely a nedvességnek és a kémiailag kötött víz egy részének fokozatos kiűzése útján állítható elő s amely még nem oxyd, hanem hydrát. A vasoxydhydrát ugyanis különböző, szinük által egymástól élesen elválasztott féleséget alkot. A kénhydrogén megkötésére eddigelé használt gyepvasérb ugyais barna színű, teljes kiszárításánál, 95—100° C körül, azonban okkersárga lesz. Ha már mot a kémiailag kötött víz egy részét is kiűzzük, akkor az ekként előálló, kevesebb vizet tartalmazó féleség sötétpiros színt vesz föl, amely szín jól megkülönböztethetőleg üt el a víz teljes kiűzése által nyert oxyd világos- illetve sárgásvörös szinétől. A sötétpiros féleség például hosszabb ideig tartó 100—200 C° körüli hevítés után áll elő, azonban az sem ártalmas, ha magasabb hőmérséket, de megfelelőleg rövidebb ideig alkalmazunk. A vízelvonás keresztülvihető olyképpen is, hogy a gyepvasérc-masszát kémiai szerekkel keverjük. Ezen sötétpiros vasoxydhydrátnak kénhydrogén-fölvevő képessége annyira nagy, hogy nedves vasoxydhydrátra vonatkoztatva ugyanazon tömeg mellett háromszor akkora, ezenfölül pedig az abszorpció gyorsasága rendkívül fokozódott. A gyepvasércből vagy más hasonló, mesterségesen előállított anyagból óvatosan szabályozott hevítés útján nyert vasoxydhydrát legcélszerűbben szemcsés állapotban alkalmazandó; esetleg keletkező por valamely kötőanyag például cement segélyével szemcsékké alakítható. Az új tisztítóanyaghoz szerkezeténél fogva fölösleges valamely lazító-szert adni; az anyag összesülése vagy összeállása tökéletesen száraz mivolta folytán szintén nem következik be. Az anyagrészecskéknek a finom elosztás és porozítás révén nyert nagy hatófölületét a víz vagy nedvesség az átáramló gáz útjában nem csökkenti vagy zárja el és nem teszi részben hatástalanná. Az anyagon átáramló igáznak gyorsasága, amely különben rendszerint 7 mm.-nyire vehető föl, jelen esetbén 200 mm.-nyire is fokozható, azonfölül a tisztítóknak rendkívül nagy térszükséglete ebből kifolyólag igen nagy mértékben csökken. Tekintettel arra, hogy a tisztítóanyagon átáramló gázok mindig vízgőzt tartalmaznak s azonfölül a kénhydrogén lekötésénél ismét keletkezik víz a következő egyenlet értelmében: Fe203+3H2S=F2S3-|-3H20 könnyen beállhat azon veszély, hogy az anyagra víz csapódik le s így azt egyrészt megváltoztatja kémiai karakterében, másrészt egy izoláló takaróval veszi körül; a víz ugyanis lecsapódásával kapcsolatosan különböző anyagokat, mint pl. ammoniákot köt le a gázkeverékből. Hogy most már lehetővé tegyük, hogy ezen folyamatot :

— amint az a legcélszerűbb — 100 C°-on alul vigyük keresztül, a gázkeveréket a tisztító anyagon való keresztülvezetésük alatt túlhevített állapotban tartjuk, azaz a gázkeveréknek oly tulajdonságot kölcsönözünk, hogy az állandóan vizet törekszik fölvenni és megtartani. Ez vagy azáltal érhető el, hogy a gázokat lehűtjük és a tisztítóba való belépésük előtt fölmelegítjük, vagy pedig a gázokat lehetőleg erősen azon hőmérsék alá hűtjük le, amelyen a tisztítóban a reakció végbemegy és a melegbevezetést közvetve a tisztító melegítése által eszközöljük. A tisztítóanyag fölújítása, anélkül, hogy azt a tisztítóból eltávolítanók, levegőnek (oxygénnek) átvezetése révén igen egyszerűen végezhető. Eközben azonban kitűnt, hogy az anyag belseje a kén oxydációjánál előálló nagy reakcióhő folytán, különösen ha a levegő gyorsan áramlik, igen könnyen világos vörösizzásig hevül föl. Ezzel kapcsolatosan a vörös vasoxydhydrát kémiailag kötött vízének leadása folytán vasoxyddá alakul úgy, hogy az anyag helyenként használhatatlan lesz az eljárás keresztülvitelére. -Az «agyon»-égetés azáltal akadályozható