54238. lajstromszámú szabadalom • Levehető kerékkoszorú

— 2 — Szétszedésnél először eltávolítjuk az éket, ^azután a gyűrűket egymással ellentétes irányban elfordítjuk. Az egyik (Ll) toldat ^valamivel rövidebb, mint a többi (L) toldat, ennek folytán ezen (Ll) toldat és a megfelelő (M2) zárótag között (L2) tér keletkezik, a hova egy ék alakú szerszám bevezethető, amellyel a gyűrűk egymástól könynyen szétválaszthatok, még akkor is, ha azok rozsda- vagy piszokképződés folytán erősen egymáshoz tapadnak. Az 1. ábrából látható, hogy a levehető (K) kerékkoszorú belső átmérője valamivel nagyobb, mint a (C) abroncs külső átmérője úgy, hogy a kettő között egy gyűrűalakú tér keletkezik az (L) toldatok, az (M) záróorrok és az (M) nyelvek fölvételére amelyek ezen teret az abroncs felé majdnem egészen kitöltik. Ennek folytán a levehető kerékkoszorú kapcsolótagjai révén az abronccsal szemben annyira meg van támasztva, hogy behorpadási vagy behajlítást nem szenved, ha kövek vagy útmenti akadályok hirtelen lökéseket okoznak. A zárótagok csak lökések vagy vagy rázkódtatások esetén érintik a (C) abroncsot és attól rendesen kissé távol vannak úgy, hogy az összerozsdásodás ki van zárva. A gyűrűalakú térbe szükség esetén egy eszköz vezethető be, a végből, hogy a levehető kerékkoszorút a keréktől elválasszuk. Lehet az (N) ékre egy (0) lemezrugót is erősíteni (3. ábra), amely a (G) abroncshoz támaszkodik é3 az ékdarabot helyzetében rögzíti. A végből, hogy a légabrcncsot a kerékre erősítsük, a levehető kerékkoszorú egyik gyűrűjét zárótagjaival fölül a földre tesszük és a légabroncsot, amely merev vagy lágy dudorokkal lehet ellátva, rátoljuk ezen gyűrűre és aztán a másik gyűrűt a leírt módon összekapcsoljuk az első gyűrűvel. Az így összeállított és a légabroncsot hordó, levehető kerékkoszorút azután a (J) ékdarabok utján megerősítjük a (C) abroncson, mimellett ezen ékdarabok (H) csavaranyák segélyével rögzíttetnek helyzetükben. Megjegyzendő, hogy a légabroncs, miután a segédkerékkoszorúra föltétetett, teljesen fölfújiható és azt tartalékabroncs gyanánt magunkkal vihetjük, anélkül, hogy azt nyilt pályán kellene fölfujni. Továbbá a légabroncs fölfuvása nem szükséges a kerékkoszorú két gyűrűjének záróhelyzetében való megtartására úgy, hogy a gyűrűk a légabroncs elpattanásánál nem válnak el egymástól. Azonfölül a merev dudorokkal ellátott légabroncs könnyen ráerősíthető a levehető kerékkoszorúra, míg az eddig ismert, egy darabból álló kerékkoszorúknál a légabroncsnak lágy dudorokkal kellett birniok, hogy azok a kerékkoszorú karimái fölé vagy alá legyenek tolhatók. Azonfölül a kapcsolótagok a levehető kerékkoszorú belső kerületén fekszenek úgy, hogy nincs szükség védőberendezésre a légabroncs számára. Sőt a két gyűrű olyan módon van egymással kapcsolva, hogy azokat légabronccsal együtt vagy anélkül a keréktől elkülönítve a kikapcsolódás veszélye nélkül magunkkal vihetjük. A levehető kerékkoszorú alkalmazásának megoldása a következő föltételek fölismerésén alapszik: 1. A levehető kerékkoszorúnak két gyűrűből kell állania, a mezeknek köralakú illesztési fölüle tein nyúlványoknak vagy zárótagoknak nem szabad jelen lenni. 2. Az illesztési fölületeknek simáknak kell lenniök úgy, hogy még ha rozsda képződik is az illesztési fölületeken vagy piszok vagy más idegen anyag jut az illesztési hézagba, akkor is csak minimális legyen az ellentállás a szétválasztásnál. 3. A gyűrűk összeillesztésénél keskeny hézagnak szabad csak maradnia úgy, hogy a gyűrűknek egész külső oldala egy sima fölületet képezzen, mimellett a gyűrűknek egymásfelé való csekély tengelyirányú mozgása lehetséges legyen (1., 2. és 3. ábra). Igénybevételeknél kell tehát, hogy oldalsó mozgás váljék lehetővé, amely a rozsdát, port vagy más idegen anyagokat levakarja vagy valamely más módon leszedi ós ilyen módon az illesztési fölületeket fizikai tekintetben egymástól rendesen elkülönítve tartja. 4. A gyűrűk kapcsolásának engedékenynek kell lennie úgy, hogy azok egymáshoz közel érjenek, másrészt azonban csekély