54190. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés cink termelésére

— 2 — tartály nagyobb átmérőjű, mint a (G2) tölcsér úgy, hogy a tartályfal és a tölcsérszél között ür marad, melyen keresztül apró érc hullhat le s kitöltheti a tölcsér körüli egész teret, miáltal tömítés éretik el. Az anyagnak betáplálásához rendszerint nincs szállítócsigára szükség, minthogy az önsúly elegendő. A (G') csövet a (g') állvány támasztja alá, az anyagtáplálás szabályozására a (g2) tolattyú szolgál. A retorta másik vége keresztülnyúlik a hátsó kemencefalon és a (J) fémsüveget hordja, melyre a (j) fogkoszorú van ékelve, A kemence fűtésére a (K) csővezeték szolgál, mely a tüzelőanyagot a kemence homlokán keresztül a lángzóhoz vezeti. Az égéstermékek elvezetésére az 1. ábrán pontozottan jelzett (M) kémény szolgál. A lángzót tetszés szerint gáznemű vagy folyós tüzelőanyaggal táplálhatjuk. A hengeres (L) kondenzátor fémpalástja mellső végével a (J) süvegbe nyúlik s egy alkalmas (j') tömítő szelence révén úgy tömíttetik, hogy a süveg forgása a nyugvó kondenzátor által ne gátoltassék. Az (1') oszlopokon nyugvó kondenzátor fenekének mellső végén elrendezett (L') nyílás az (L2) tölcsérrel közlekedő (12) csatornába vezet, e tölcsér alsó vége (13) és (14) tolattyúval zárható el, úgy, hogy a tölcsérben fölgyülemlő anyag a tölcsérből anélkül bocsátható ki, hogy levegő juthatna a kondenzátorba. A kondenzátor másik végén az (n) vályúval bír, melybe az (15) homlokfal oly mélyen nyúl be, hogy azzal szifonzárt képez. A kondenzátor hőmérsékének esetleges fokozására a (P) lángzót, az (n) vályú fűtésére pedig a (p) lángzót használhatjuk. A folyós fém összegyűjtésére az (o) tégely szolgál. A kemencét a (Q) tengely forgatja, melynek (q) és (q') fogaskerekei a dob (q2) fogkoszorújával ill. a retorta süvegének 0') kerekével fognak össze. A (Q) tengelyt a {q3) kerék révén hajtjuk. A kondenzátorból kilépő éghető gázokat a szelepes (R) csövön át az (R') és (R2) tartályokba vezethetjük, melyekből azokat fűtési célokra használjuk el; Üzembevételkor az ércet ismert módon aprítva és szénnel keverve tápláljuk a tartályon keresztül a kemence révén fűtött forgó retortába, melyben a folytonos forgás folytán a reakció tökéletesen megy végbe, az eközben fejlődő fémgőzök átlépnek a kondenzátorba, míg a retortából kikerülő nem illó ásványi törmelék a kondenzátor fenekének (L') nyílásán át az elvezető tölcsérbe hull. A fémgőzök a kondenzátorkamrában expandálnak s a kondenzátor távolabbi, hűvösebb helyein lecsapódnak s végül a vályún keresztül ki vezethetők. Minthogy az egész reakciótér légmentesen zárva van, az oxidáció okozta ismert veszteségek elkerültetnek. A retortában fejlődő éghető gázok az (R) vezeték révén vezettetnek alkalmazási helyükre. A retorta hengeres alakjánál fogva egyenletes falvastagságú lehet, ami tartósságát fokozza. Minthogy a (j) és (q2) fogkoszorúk, továbbá a (ql, q4) kerekek egyforma átmérőjűek, a dob és a retorta egyforma sebességgel egyértelemben forgattatok, ami még inkább fokozza a retorta élettartamát. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás cink termelésére, jellemezve azáltal, hogy az egy aránylag szúk retortában ismert módon termelt cinkgőzöket egy a retortánál nagyobb köbtartalmu kondenzátorban expandáltatjuk. 2. Az 1. alatt igényelt eljárás foganatosítási módja, jellemezve azáltal, hogy az érceket reakció és hevítés közben folytonos mozgásban tartjuk, mimellett a fémeinket egyrészt és az ércmaradványt másrészt a kondenzátor két ellentett végén távolítjuk el. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt eljárás fogatosítási módja, jellemezve azáltal, hogy a cinkgőzök fejlesztését, kondenzálását éB a nem illó ércrészektől való elválasztását folytonos üzemben levegő kizárása mellett eszközöljük. 4. Az 1—3. alatti eljárás foganatosítására szolgáló berendezés, jellemezve az érc hevítésére és továbbítására szolgáló, lej-