54086. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehérneműek lemoshatóvá tételére
kori fölrázás mellett hosszabb ideig hagyunk állni, míg csak higanyfolyó, víztiszta oldat nem képződik. A mennyiségi viszonyokat úgy választjuk, hogy az oldat körülbelül háromszázalékos legyen. Ehhez azután aceton és valamely hangyasavvegyület keverékéből annyit adunk, hogy az oldat háromszorosan fölhigíttassék, vagyis kb. egyszázalékos legyen 2. Egyenlő mennyiségű jégecetet és acetont összekeverünk és keverékhez fémes cinket adunk. • Az 1. alatti oldat 100 súlyrészéhez a 2. alatti fémoldatból 1—2 súlyrészt, azután pedig paraffinolajat adunk. Ezen keverékbe, melynek^íajsúlya kb. 0, 8 lassanként nitrocellulózát és esetleg festőanyagokat vezetünk. Ily módon több különböző töménységű nitrocellulózaoldatot készítünk és fehérneműdarabokat fölváltva egy erősebb gyöngébb oldatba mártjuk, amivel elérjük hogy az erősebb oldatból képződött bevonat fölülete a gyöngébb oldatban föloldódik és ily módon az egyes rétegek bensően összekötődnek. Mihelyt a bevonat elég vastag lett, a fehérneműt kiszárítjuk és eközben, mialatt a fehérnemű még félig nedves, annak tetszőleges alakot adhatunk, így pl. a lehajtós álló gallérokat nyitott állapotban mártjuk be és félig nedves állapotban ismét eredeti alakra hozzuk, amikor is nem kell attól tartanunk, hogy a massza a hajlítás helyén lepattog vagy megreped. Az impregnálást célszerűen légüres térben (vákuumban) is végezhetjük. Hogy a bevonat a fehérneművel minél bensőbben összekötődjék, már a fehérnemű keményítése alkalmával hozzáadhatjuk a jelzett fémsókat a keményítőhöz, amely sók aztán a későbbi impregnálás alkalmával a nitrocellulózaoldatban részben föloldódnak úgy,hogy a nitrocellulózaoldat mélyen behatol a fehérneműporusaiba, amennyiben a keményítő helyére rakódik le. Az így képződött bevonat olyan erősen össze van kötve a fehérneművel, hogy lepattogzása nem következhet be. A találmány szerinti eljárás továbbá az ismert eljárások fölött azzal az előnnyel bír, hogy a fémsók a keményítőbe és a fehérnemű rostjaiba bemaródnak úgy, hogj a cellulózaoldat a fehérneműt teljesen átitatja és igen szilárdan tartó, amellett pedig rugalmas bevonatot létesít. Ez különösen a cinkkloridra áll, amely mint oldószer a cellulózára tudvalevőleg marólag hat úgy, hogy a cinkkloridoldat a fehérnemű rostjait és a keményítőt megtámadja és annak folytán a cinkklorid-cellulózaoldat impregnálás alkalmával a keményített fehérneműrostokkal bensően összekötődik. Ha most az oldatból egy másik réteget viszünk föl, akkor ezen oldat az előzőleg fölvitt réteg egy részét föloldja és ennek folytán a rétegek elválaszthatlanul összekötődnek. A fönt megadott oldószer továbbá olcsóbb, mint az ugyanezen célrá eddig ismertté vált oldószerek és amellett nagyobb menynyiségű nitrocellulózát képes föloldani, mint pl. az oldószer gyanánt használt amylacetát. A bemártásra való alkalmazás szempontjából viszont különös fontossággal bir az a körülmény, hogy a leírt oldószer az oldatnak egyenlő konzisztenciája mellett nagyobb mennyiségű kollodiumgyapotot tartalmaz, mint az amylacetatoldat. így pl. a megadott keverékkel oly oldatok készíthetők, amely egész 12% kollodiumgyapotot tartalmaznak és amellett mégis elég higanyf oly ók, hogy a fehérneműek bemerítését és beitatását megengedjék. Ezzel szemben a 12°/0 kollodiumgyapotot tartalmazó amylacotatoldatok, ha egyáltalában előállíthatók volnának, sűrű zselatinszerű halmazállapottal bírnának úgy, hogy a fehérneműt nem lehetne az oldatba merítni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás fehérneműdaraboknak lemoshatóvá tételére föloldott nitrocellulózából álló bevonat segélyével, jellemezve azáltal, hogy a fehérneműt fölváltva nitrocellulózaoldatba és valamely fémsóoldatba, vagy pedig ezen oldatok keverékébe mártjuk. 2. Az 1. igénypontban védett eljárásnak egy kiviteli módja, jellemezve azáltal, hogy fémsó gyanánt cinkkloridot alkalmazunk.
