54082. lajstromszámú szabadalom • Kocsikapcsolás

A kocsi harántirányában az (1) hajtóten- 1 gely (1. ábra) van elrendezve, melynek ágya­zására a (4) lökhárító és vonószerkezetnek (3) rugóházára (3. ábra) fölerősített (2) kar­ban, valamint a (6) alvázra (1. ábra) fölerő­sített (5) karokban elrendezett csapágyak szolgálnak. Ezen hajtótengely a mindkét végére fölerősített (7) kézi kerekek segélyé­vel a kocsinak bármelyik oldala felől mű­ködtethető ; a tengellyel két (8, 9) lánc van akként összekötve, hogy a tengelynek el­forgatásakor az egyik lánc föltekercselődik, a másik pedig lefejtődik. A (10) vonóhorog­nak alsó részével, mely vonóhorgot az ön­működő (12) kapcsolónak a horog központos elrendezésére való tekintettel villásan ki­képezett belső (11) vége fogja közre, a le­felé nyúló (13, 14) karpár (3. ábra) van elforgathatóan összekötve, mely a rövid (15) tengelynek ágyazatát képezi; ezen tengely két (az alábbiakban mellső csigáknak neve­zett) (16, 17) csigát hord (4. ábra), melyekre az alább részletezendő módon, a (9) lánc van föltekerve. A (15) tengely továbbá a rögzítő és kikapcsoló (18) reteszt (3. ábra) hordja, mely egyrészt a kapcsolónak alsó azaz kapcsolási állását (2. ábra) biztosító, alább részletezendő rögzítő szerkezet el­reteszelésére, másrészt a kapcsoló megemelt azaz hatástalan állásának (1. ábra) biztosí­tására szolgál. Az ismert szerkezetű önmű­ködő (12) kapcsoló a (10) vonóhorog szárával a (Í21 ) csap segélyével van elforgathatóan összekötve; a kapcsolónak hátsó részéhez két oldalas (19, 191 ) emelőkar vagy pofa van csavarolva (4. ábra), melyeknek belső végei akként vannak alakítva, hogy azok az önműködő kapcsolóval együttműködő lök­hárító és vonószerkezet (8) rugóházának (2. ábra) alsó oldalára vagy a kocsi alvázára vagy egyéb részére fölfektethetők oly célból, hogy a kapcsoló fejének az alsó állásból való lesülyedésre irányuló törekvése ellen­súly oztassék. A (19, 191 ) emeltyűk fölerősí­tésére szolgáló csavarok tehermentesítése céljából az emeltyűkön megfelelő toldatok vannak kiképezve, melyek a kapcsolónak villás végében kiképezett (szakadozott vona­lakkal föltüntetett) (ll1 ) hornyokkal kapcso­lódnak. Ezen emeltyűknek belső végeiben a (20) esapszög (4. ábra) van elforgathatóan ágyazva, melyet a távolságbiztosító (21) hü­vely yesz körül, mely a (22) szögemeltyűt (1. ábra) hordja; ezen szögemeltyű három karral bír, melyek közül a (22a ) kar szabad, míg a (221 ) kar a (23) csapot hordja, melyen a (következőkben hátsó csigának nevezett) (24) csiga van elrendezve, végül a harmadik (26) kar a (18) retesszel működik együtt. A (9) lánc, mely a kapcsoló megemelésére szolgál, egyik végével a (23) csaphoz van erősítve, innen a mellső (16) csiga, azután a hátsó (24) csiga, majd a mellső (17) csiga köré és innen az (1) hajtótengelyhez van vezetve, melyhez a láncnak másik vége van erősítve. Ezen lánc, a kapcsolónak kapcso­lási állásánál, célszerűen akként van be­állítva, hogy egy lazán lecsüngő darabbal (2. ábra) bírjon, mely elegendő arra, hogy a kapcsolót a rugós vonó és lökhárító szer­kezet által megengedett mértékben ki lehes­sen húzni. A másik (8) lánc, mely a kap­csolónak sülyesztésére szolgál és melynek egyik vége a (18) retesznek belső végével van összekötve, az (1) hajtótengely köré van tekerve és másik végével ahhoz oda­erősítve ; ezen lánc a kapcsolónak kapcsolási állásánál laza. A kapcsolónak működő állásában való rögzítése céljából az emelőpofáknak belső oldalán a megfelelően alakított (241 , 24a ) vállrészek (1. ábra) vannak kiképezve, me­lyek a vonóhorogról lecsüngő (13,14) karok alsó végeinek fészkei gyanánt szolgálnak, melyekből ezen karvégek előzetesen kieme­lendők, ha a külső láncvégeket és a kap­csolót megemelni akarjuk. A (19,19l ) pofák és a (13, 14) karok egymásból addig ki nem kapcsolhatók, míg a (9) emelő lánc segélyé­vel elforgatott (22) szögemeltyű a (18) reteszt az ezen emeltyűn kiképezett (25) ütközővel való záró kapcsolatából ki nem emelte. Ekként a (18) retesz tényleg a rögzítő szer­kezetet elzáró azaz a kapcsolónak belygetét biztosító elem gyanánt hat és így meggátolja aet, hogy a (Iá, 14) karok, a kocsinak eset­leges heves mozgása fol) tán, rögzített hely­zetükből kitérjenek.

Next

/
Thumbnails
Contents