54009. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kocsikapcsolás

horga a (II) kocsi kengyelébe fogódzhassék és viszont. A (3) kapcsolókengyelnek a (4) kapcsolóhorog felé eső oldalán az (5) szögemelő van forgathatóan ágyazva, melynek mellső karja a (4) kapcsolóhorogig ér és egy (26) és (6) csapot visel, mely a (3) kengyel, illetve a (4) hörög (12) karja alá nyúlik és az (6) szögemelő forgásánál a (8) kengyelbe, ill. a .(12) karba beleütközik és ezt az emelő további forgásánál magával viszi, míg hátsó karja egy (7) hajtórúd útján van a kocsi (8) ütköző tokjaira szerelt (9) csapágyakba ágyazott (10) kapcsolótengely (11) forgatytyújával összekötve. Ha tehát a (10) tengelyt sokszögalakú végére húzott forgattyú segélyével a 3. ábrán látható (x) nyíl irányával ellentétes irányban elforgatjuk, a tengely a (11, 7, 5) rudazat útján a (3) kapcsolókengyelt a vízszintes állásba, a (4) kapcsolóhorgot pedig, — melynek szájnyílása lefelé fordul, a vízszintes fölé emeli, mint az az 1. és 2. ábrán baloldalt ábrázolva van. A működtető berendezést ebben az állásában alkalmas elreteszelő berendelés reteszeli el, melynek kiváltását előnyösen az ütközők indítják meg. Eme berendezés sokféleképen módosítható, a 3. és 4. ábrán példaképen egy ily berendezést ábrázoltunk. Eme berendezés a (10) tengelyre ékelt egyfogú (14) kilincskerékből és a (9) csapágyon ágyazott, a (14) kilincskerék fogával együttműködő, kétkarú (15) kilincsből áll, melyet a (16) rúgó szorít állandóan a (14) kilincskerékre. Ez a (15) kilincs a (17) rúddal működik együtt, melyet a (18) rúgó szorít a (19) ütközőtárcsa felé. Ha az ütköző tárcsát a kocsik egybefutásátiál lökés éri, a (17) rúd a 3. ábrán pontvonalasan ábrázolt helyzetébe jut, a (15) kilincset ugyancsak a pontvonalasan ábrázolt állásába löki, melyben a (14) kilincskerék fogából kikapcsolódik úgy, hogy e* ac (x) nyíl irányában elfordulhat, mikor a (4) kapcsolóhorog alátámasztásét elvesiti, és ez saját súlyának hatása alatt a szomszédos kocainak egyelőre a vízszintes helyzetében tartott (3) kapcsoló kengyelébe fogódeik. (L. a 4. ábrán a jobboldali (II) kocsinál teljesen kihúzva.) Igen természetes, hogy a két kocsikapcsoló horgai egyidejűleg kapcsolódnak a megfelelő kapcsolókengyelekbe. A (3) kapcsolókengyelt a következő berendezés tartja egyelőre vízszintes helyzetében: A (10) kapcsolótengelynek egy (20) forgattyúja van, melyhefc a (21) hajtórúd kapcsolódik. Ez a (21) hajtórúd a (22) hasítékában mozgó (23) csap útján van a (3) kapcsolókengyelen ágyazott (24) emelővel kapcsolva. Mikor a (10) kapcsolótengely az (x) nyíllal ellentétes irányban forog, a (23) csap a (22) hasíték alsó végére támaszkodik úgy, hogy a (24) emelőt magával viheti. A (24) emelő — és a vele a (25) rúd útján kapcsolt, a (3) kengyel másik oldalán ágyazott (24x) emelő — a kocsi mellgerendáján alkalmazott (27, 27x) támasztékra fekszik és ezen akkor is fekve marad, mikor a (10) tengely nyugalmi helyzetébe tért vissza, (1. az 1. és 2. ábra jobboldalán teljesen kihúzva), ebben az állásában pedig a (3) kengyelt a vízszintes helyzetében tartja meg. Ha már most a vonórúdra vonóerő hat, a vonórúd kifelé mozog, a (24, 24x) emelők (27, 27x) támassstékaikat elvesztik és a (3) kengyel is szabaddá válik, tehát a (3) kengyel forgáscsapja körül szabadon lenghet. (L. az 1. és 2. ábra jobboldalán pontvonalasan.) A kapcsolat most már a két kocsi között létesült. Kikapcsolás céljából esakis a (10) tengelyt kell az (x) nyíllal ellentétes irányban forgatni és a kapcsolást a kapcsolásra alkalmas állásba állítani. A kapcsolást oly ismert fölszerelhetjük, mely a (10) tengelyt a 3. ábrán teljesen hihúsva ábrázolt állásában az Utköíőktől függetlenül reteszeli el, ekkor a kapcsolás a kapcsolásra alkalmas állásában sem kapcsol, míg e«t az elretesBeléet kézzel ki nem váltjuk. Végül a kapcsolást oly kocsik kapcsolásira ia használhatjuk ae átmeneti idd alatt, melyeknek csak közönséges csavarkapcsolásuk van. Ekkor a (3) kapcsolókengyelen egy egy-