54001. lajstromszámú szabadalom • Személyközlekedésre való vasúti végállomás

szükségesnek mutatkozik, gyalogjárókkal kell ellátni. Továbbá az új hídnál nagyobb számú könnyea hozzáférhető, nagyobb befogadóképességű följárékat kell alkamasni, mint, a régi hidnál és a vágányelrendezéseket olymódon kell foganatosítani, hogy a különböző csatlakozd vasutaknak, mint magas-, közúti- és földalatti vasutak vonatai egy vagy több hídon legyenek tovavezethetők. E helyes megjegyzem, hogy a jelen találmány lehetővé teszi, miszerint egy független Uzemá, szomszédos hídnak forgalmi képesség« többszörösen növeltessék, anélkül, hogy a híd túlságosan igénybe vétetnék, még akkor is, ha az új híd a régi hídhoz minden tekintetben hasonló és ha az új hídnak följárói és hozzájárói nem bírnak nagyobb befogadóképességgel, mint a régi hídnak hasonló berendezései. Az új híd, hogy súlya a régi hídtól függetlenül legyen alámasztva, külön teljesen új oszlopokra ágyaztatik és az új oszlopok alsó részének nagyobb szélessége folytán a hidak és ezeknek följárói között a (42) tér képeztetik, mely a tartalékkocsiknak úgy az első, mint a második emeleten való összegyűjtésére alkalmas. Ezek a kocsik azután szükség esetén azonnal kéznél vannak, míg ha azokra nincs szükség, akkor az említett térben összegyűjtve az utasok részére, valamint a fővágányok és a főijárókhoz vezető váltóvágányok részére nem képeznek akadályt. A (43) folyosó, amelyen a második emeletnek vágányai vannak ágyazva, a (44) vonalig terjed előre és a (45) helyig hátra a különböző váltók vége felé terjed, melyek az új hídon lévő kettős vagy háromszoros {46, 47 és 48) vágányokhoz vezettetnek. Ez a folyosó a régi híd második emeletének (24) folyosójával folytatólagosan van kiképezve és a két híd vágányváltói hét (49, 50, 51, 52, 53, 54 és 55) följáró között vannak elosztva, melyek a tulajdonképeni híd felé való meghosszabbításuk folytán hoszszabbak, mint a régi híd följárói és melyek nek nagyobb része, ha nem az összes, jelentékenyen szélesebb, mint a régi híd följárói. E széles és hosszú följárók (56, 57 és 58) lépcsők segélyével hozzáférhetők, mely lépcsők szintén nagyobbak, mint a régi híd följáróihoz vezető lépcsők. Mindegyik följárónak vége (59) lépcsővel van ellátva, mely a földszintről az első emeletre vezető (26) lépcsőhöz csatlakozóan van elrendezve és ennek folytán, mint az a későbbiekben le van írva, a második emeleten lévő más vasúti vonalak híd-közúti vasúti kocsijaihoz és magaspálya-voriataihoz vezető följárókhoz halad. Az új híd följárói között lévő vágány áthaladásoknak mindkét vége nyitott, amint ez most a régi híd második emeletének följáróinál is foganatosítva van. Ezen elrendezés folytán az az oldalt kiszélesített tér, amelyet az új hídnak följárói foglalnak el, most üres teret képez a régi híd vágányainak végei és az állomási épület mellső fala között és azon megfelelően fekvő tér által, amelyik az állomási1 épület második emeletének az új híd felé való kiszélesítése által képeztetett, arról gondoskodunk, hogy a régi és az új híd vágányai a végállomáson folytonosan csatlakozzanak. Ezt a (60) váltók is elősegítik, melyek a följárókhoz vezető vágányok váltóival kapcsolatban oly berendezéseket képeznek, melyek segélyével a kocsik az új híd valamelyik följárójához és ettől a régi hídnak egy meghatározott följárójához vezettetnek. A leírt elrendezés azt is lehetővé teszi, hogy a forgalom torlódása alkalmával az üres följárók közül egy vagy több a következő befutóvonat utasainak be- vagy kiszállására használtassék. A régi híd följárói és hídvágányai között ezidőszerint alkalmazott (34) váltókat nem kell változtatni és az új hídnak vágányait a följárókkal összekötő (61) váltók a föntemlített követelményeknek megfelelővé tétetnek. Figyelembe veendő az is, hogy a (19—23) följárókat semmiképen sem kell megváltoztatni, minthogy a közöttük lévő tér ezidőszerint mindkét végén nyitott és a jelenlegi vágányok az állomási épületnek az 1. ábrán jelölt határfalánál végződnek. A második emeletnek (43) folyosója alatt