53908. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a munkahelyektől távol fekvő elektromos, különösen távírógépek elektromos működtetésére és hasonló célokra

áramzáró (8) relais-mágnesének tekercseié- | sébe megy át, mely oly érzékeny, hogy a fegyverzet az (A) ból (B)-be küldött áram minden lüktetését követi, Fegyverzet gyanánt legcélszerűbb egy keretbe erősített vékony vasbádogból álló (6) membránt alkalmazni, melynek közepe a relais-mágnes pólusainak közelében feleszik, A membrán közepén a mágnestől elforduló oldalon a (10) kontaktus van elrendezve, mely, ha a (8) mágnes a membránt vonzza, a szjlárd (11) kontaktusdarabbal érintkezhet úgy, Jiogy a (10, 11) részek áramzáró-szerkezetet képeznek a (12) helyi áramkör számára, melybe a (13) áramforráson kívül a (14) szolenoid-tekercselés is be van iktatva, melynek (15) vasmagva alkalmas módon (ismert mechanikai vagy elektromos eszközökkel) tompítva van, A (16) rúgó úgy van elrendezve, hogy a vasmagvat a tekercselésből kihúzni igyekszik, míg a tekercselés a magvat a (12) áramkör tényleges áramának megfelelően behúzni terekszik. A rajzon a küldő kommutátorján a (7) kefének (al, bl, cl, dl, el, fl, gl, hl) beállítási helyzete van s ennek megfelelőn a (15) vasmag is nyolc külömböző (a2, b2, c2, d2, e2, f2, g2, h2) helyzetet foglalhat el. A szerkezet következőképen működik: Ha a (7) kefe pl. a (dl) helyzetben áll, a kommutátor forgásakor az (1) vezetékben lüktető áram lüktetéseinek hosszát a vezető (4) rész szélessége és a szigetelő részek szélessége szabja meg. Ezen lüktetések a (8) mágnest gerjesztik úgy, hogy a (9) membrán oly időszakokban vonzatik s bocsáttatik el, melyek gyakorlatilag a lüktetések hosszának és időközének teljesen megfelelnek. A membrán vonzásakor természetesen a (10, 11) kontaktus révén a (12) helyi áramkör a fölvevőben záródik, vagyis végeredményben oly lüktető-áram keletkezik, melynek lüktetései a küldőével teljesen megegyeznek. A (14) szolenoid emellett a (15) magvat oly erővel vonzza, mely a helyi áramkör áramerőssége tényleges értékének felel meg úgy, hogy a mag egy bizonyos (d2) helyzetbe áll be. Ha most a (7) kefét a (dl) helyzetből, pl. az (fl) helyzetbe toljuk, akkor a vezetőlamellák szélessége ezen új helyzetben nagyobb, viszont a nem vezető lamellák szélessége kisebb lesz, vagyis a küldőből kiinduló lüktetések hosszabbak, időközeik pedig rövidebbek lesznek. Minthogy a fölvevő (12) áramkörének lüktetései ugyanígy változnak, nyilvánvaló, hogy a (12) áramkör áramának most növekedett tényleges értéke lesz, minek folytán a (15) mag erősebben vonzatik és egy másik (f2) helyzetbe áll be. A (7) kefe egy bizonyos helyzetének tehát mindig megfelel a (15) magnak egy bizonyos állása, mely függőség a (12) áramkör áramának a távvezeték áramlüktetéseitől való függőségén alapszik. A szerkezet működése az (1) vezeték áramerősségétől és ellenállásátúl, másrészt a kommutátor forgássebességétől bizonyos határokon belül független. Ezen két körülmény igen fontos és lényeges előnyt képez a régebbi hasonló berendezésekkel szemben. Hogy a berendezés független az (1) vezeték ellenállásától és áramerősségétől, az már az előbbiekből kitűnik. Ebből azonban következik, hogy az (1) áramkör hatását a (12) áramkörre közvetítő (10, 11) kontaktus függetlenül működik az (1) vezeték ellenállásától és abszolút áramerősségétől, hacsak ez utóbbi eiég erős a (10, 11) kontaktus zárására. Nyilvánvaló továbbá, hogy a szerkezet bizonyos határok közt a kommutátor forgásszámától is független. Ha ugyanis a (7) kefe egy bizonyos helyzetben rögzíttetik s ezután a forgássebességet fokozzuk, akkor az egyes lüktetések és az időközök arányosan rövidülnek ugyan, de minthogy e rövidülés arányos és az ilyen lüktetőáramok tényleges értéke ezen aránytól függ, a (12) helyi áramkör áramának tényleges értéke a forgásszám fokozásával sem változik. Nem szabad természetesen a forgásszámot annyira csökkenteni, hogy a (15) mag mozgásának tompítása elégtelenné váljon, sem pedig annyira fokozni, hogy a membrán és a (10, 11) kontaktus ne tudja az (1) ve-