53888. lajstromszámú szabadalom • Fonaltekercselő dob

az a fonalat a dob hossztengelye irányá­ban oldalt akképen eltolja, hogy a fonál mindig az A—-A síkban fölmotolálható és oldalsó párhuzamosan fekvő B—B. síkban lemotolálható (1. ábra) anélkül, hogy külön olyan második dobra- volna szükség, amely­nek a rúdjai oldalirányban eltolhatok anélkül, hogy a fonalak kereszteződnének és összekuszálódnának. Ezt elvileg azáltal érjük el, hogy két rúd­­csoportot egymásba szerelünk. Ha először föltesszük (1—4. ábrák), hogy a II. csoport rögzítve van, vagyis oly rudakból áll, ame­lyek két (c) fejtárcsában szilárdan vannak megerősítve, akkor az I. csoport a (c) tár­csa sugárirányú hasítékai folytán (3. ábra) a (d) vezető hornyos tárcsában (4—6. ábra) lazán csúszik és — állandóan párhuzamosan maradva — a következő mozgásokat kény­telen végezni: 1. sugárirányú mozgást kifelé, 2. tengelyirányú mozgást oldalt, 3. sugárirányú mozgást befelé, 4. tengelyirányú mozgást ellenkező érte­lemben, mint a 2. alatti mozgás. így tehát 1. az I. rúdcsoport a fonalat megfogja, ameddig az a rögzített II. csoportra nem jut, 2. a mozgó rúdcsoporton fekvő fonal a kívánt mértékben a dobtengely irányában oldalt mozog, 3. az I. csoport a fonalat ismét a II. cso­portnak adja át, 4. az I. mozgatható csoport, amelyen most már fonal nincsen, kezdeti helyze­tébe visszatér. Ezen mozgási elvnek egy különleges fo­­ganatosítási alakja például következőképen alakulna: A rögzített rúdcsoport oly rudakból áll, amelyek két (c) tárcsához vannak erősítve (1—4. ábra). A mozgó rudak a rögzített (c) fejtárcsa (3. ábra) sugárirányú hasítékai­ban lazán vannak vezetve és a dobhoz sugár­irányú, valamint a dobtengellyel párhuza­mos mozgásukat két (d) tárcsától nyerik (1., 2., 4., 5. és 6. ábrák), amelyek (e) ve­zetőhornyokkal vannak ellátva (5. és 6. ábra). A hornyolt (d) tárcsák egybeöntött (f) hü­velyekkel vannak ellátva (1. és 2. ábra). Ezeken a hüvelyeken egy-egy (g) fogaske­rék ül, amelyeket differenciális kerekek út­ján az (1) főtengely és (m) szíjtárcsa a (h) és (i) fogaskerekek révén hajt. A fogszá­mok pl. úgy választandók, hogy a motola összkörülforgásánál, a mozgatható rudak a kerület x/12 részével visszamaradnak. A vezetőhoronnyal ellátott (d) tárcsa alakja az 5. és 6. ábrán van föltüntetve. A rajzból minden további magyarázat nél­kül kitűnik, hogy a mozgócsoport rúdjai, amelyek a rögzített (c) tárcsa hasítékaiban (3. ábra) sugárirányban eltolhatok, a vezető­horony hullámhegyeit és hullámvölgyeit kö­vetni kénytelenek és így kerületük egyszer nagyobb, illetve kisebb lesz, mint a rögzí­tett rúdcsoport kerülete. A mozgó rudak eg}’­­szer a rögzített motola rúdjai fölé emelked­nek, egyszer azok alá sülyednek. Hogy már most a vezetőhoronnyal ellá­tott (d) tárcsával egyidejűleg tengelyirányú eltolást is elérhessünk, a vezetőhoronyban emelkedések és mélyedések vannak kiké­pezve (6. ábra), amelyeket a mozgatható rudaknak szintén követniük kell. Hogy a rudak időelőtti kopásának elejét vegyük és pontosabb mozgást érjünk el, az egyik ve­zetőtárcsa. (k) rúgó nyomása alatt áll (1. és 2. ábra). A részben síkba fejtett vezetőho­ronynál (6. ábra) a mozgatható rudak né­hány helyzete van föltüntetve. Rögzített és mozgatható rúdcsoport helyett mindkét csoport rúdjai vezethetők a (c) tárcsa hasítékaiban (10. ábra) hornyos tár­csák révén és pedig akképen, hogy sugár­irányú mozgás alkalmával az egyik csoport legmagasabb, a másik legmélyebb helyze­tében van. Ez a foganatosítási alak a 7. és 8. ábrákban van föltüntetve. A vezető­­hornyos (p) tárcsák (9. ábra) megfelelő ki­képzése folytán a fonál nyújtását a munka ► folyamat alatt teljesen kikerülhetjük. A ha­si tékos tárcsa alakja ezen foganatosítási alak számára a 10. ábrában van föltüntetve. Azon esetben, ha ezen elrendezésnél ugyan­olyan eltolást kívánunk elérni, mint az előbb ismertetett foganatosítási alaknál, amelynél

Next

/
Thumbnails
Contents