53805. lajstromszámú szabadalom • Újítás dyanmógépeken

illető tekercs nincs a közömbös zónában. Az ilyen helyi áram intenzitása többek között a mágnes mező erősségétől és a fegyverzet forgási sebességétől is függ. A találmány foganatosításánál a rövidre zárt tekercsekben keletkező helyi áramnak ez a tulajdonsága arra van fölhasználva, hogy a fegyverzetben harántirányú mágnesező erő lépjen föl, amely a kezdeti mágneses mezőt a rövidre zárt tekercsek síkjának közepétől oldalt térítse. Amellett a fegyverzet tekercseiben keringő munkaáram reakciója arra van fölhasználva, hogj' a mágneses mezőt gyöngítse, ha a fegyverzet forgási sebessége növekedik, minek következtében önműködő szabályozás létesül. A találmány tárgyának egy példaképpeni kiviteli alakja a mellékelt rajzon van föltüntve, amelyen az 1. ábra a találmány szerinti újításnak egy változtatható fordulatszámú dinamógépen való alkalmazását vázlatosan, a 2. ábra pedig a fegyverzetnek egy előnyös tekercselési sémáját mutatja, amelyen a rövidre zárt tekercsek vastag vonalakkal föltüntetve láthatók, míg a 3. ábra a mágnesrendszer vázlatos rajza, amelyen az alábbiakban segédsarkoknak nevezendő sarkokból kiinduló kezdeti mágneses mezőnek a fősarkakhoz való térítése látható, amennyiben a kezdeti mező vékony, az eltérített mező pedig vastag, szakadozott vonalakkal van föltüntetve. A föltüntetett kiviteli alaknál az (a) fegyverzet a 2. ábrán látható módon van tekercselve. A (b) kommutátorhoz itt csak egy pár (c) kefe tartozik és mindegyik kefe a fegyverzetnek egy vagy több (d) tekercsét zárhatja rövidre (lásd a vastag vonalat), ahol ezen rövidre zárás akkor megy végbe, midőn az illető tekercsek a segédsarkokból kiinduló mágneses erővonalak metszik. Az (e) gerjesztő mágnesnek ezen (f) segédsarkai a (g) fősarkok között középen feküsznek ós (h) tekercsekkel vannak ellátva, amelyekbe az áramot egy, a dinamógép {c, c) keféiből kiinduló mellékáramkör, vagy pedig egy külön áramforrás, pl. valamely I szekundér telep vagy más megfelelő áramfejlesztő juttatja. A (g) fősarkak magok nincsenek tekercsekkel ellátva és minthogy az (f) segédsarkok külön és függetlenül gerjesztetnek, a segédsarkok (h) tekercsei által létesített mágneses mező iránya ezen sarkakat tekintve, mindig ugyanaz marad és sohasem válik ellenkezővé. A (c, c) kefék úgy vannak elhelyezve, hogy a rövidre zárt (d) tekercsek az (f) sarkaktól származó mágneses mező erővonalait metszik és az ennek folytán rövidre zárt (d) tekercsekben gerjesztett helyi áram iránya rögtön ellenkezőre változik, mihelyt a fegyverzet az ellenkező irányban forog. A rövidre zárt (d) tekercsekben gerjesztett helyi áram az eredeti mágneses mezőre keresztben álló mezőt létesít, amely az eredeti mező erővonalait az (i) pályából a (k) pályába, vagyis az (f) segédsarkokkal körülbelül derékszöget bezáró irányba téríti. Ez a kitérített mágneses mező gerjeszti aztán az (a) fegyverzet tekercseiben a munkaáramot. Megjegyzendő, hogy miután a mágneses mezőnek ezen kitérítését a rövidre zárt (d) tekercsekben gerjesztett áram idézi elő, a kitérítés a fegyverzet forgásiránya szerint az egyik vagy másik oldal felé történik úgy, hogy a (c, c) kefékről levett munkaáram iránya mindig ugyanaz marad. Könnyen belátható, hogy midőn az (a) fegyverzet által szolgáltatott munkaáram mennyisége növekedik, a fegyverzetnek ezen áram által létesített visszahatása, amely az (f) segédsarkok mágneses mezőjének síkjában, de a mező irányával ellenkező irányban működik, ezen mezőt gyöngíteni fogja, minek következtében a rövidre zárt (d) tekercsekben keletkező helyi áram is gyöngülni fog úgy, hogy a teljesítmény gyakorlatilag állandó marad. A fegyverzet és a gerjesztő mágnes kölcsönös méretei úgy választhatók meg, vagy pedig a tekercsek száma az (f) melJéksarkakon úgy változtatható, hogy a működés bármely kivánt teljesítmény esetében kellően szabályozható legyen.