53785. lajstromszámú szabadalom • Sűrűségmérő folyadékokhoz
állást a fényérző papiron • akként jegyzi föl, hogy mikor a papirt megfelelő fürdőben fejlesztjük, a mindenkori kénesőállás, tehát folyadéksűrűség is leolvasható. Jelzőberendezés gyanánt mechanikus berendezések, tehát pl. rugósmanométerek is alkalmazhatók, mint ez a 3., 4. és 5. ábrán látható. Ezek a rúgós manométerek egy <H) tokba zárt és az (a), illetve (b) csővezetékkel összekötött (al, bl) csőrúgóból állanak, melyek az (11), illetve (12) hajtóru•dak útján befolyásolhatják a mutatószerkezetet. Ez a mutatószerkezet az (n) mutató fogaskerékre ható (m) fogasívből áll, melyhez a fogasív forgáspontjától megfelelő távolságban kétkarú (h) emelő van csuklósan kapcsolva. Ennek a (h) emelőnek két végével az (1, 11) hajtórudak vagy közvetlenül (3. ábra), vagy alkalmas (111, 122) emelőáttevés közvetítésével (4. ábra) vannak -összekötve. Amint az egyik csővezetékben lévő légoszlop nyomása alá kerül, az illető esőrúgó deformálódik és hajtórúdja közvetítésével a mutatószerkezetre, illetve ennek fogas ívére viszi át, tehát a (2) mutatót elforgatják, mely így a nyomást a tokban •elrendezett léptéken jelzi. Csőrúgó (3. ábra) helyett tokrúgó (4. ábra), lemezrúgó (5. ábra) és bármily más nyomórúgó is alkalmazható. A rúgósmanométer működési módja teljesen ugyanaz, mint a kénesősmanométereké. Ha ugyanis az (a) csővezetékben nyomás létesül, az (al) rúgó deformálódik és (hl) hajtórúdja közvetítésével a (h) emelőt az emelő és a (bl) rúgó nyugalomban lévő (12) hajtórúdjának kapcsolópontja körül elforgatja. Ekkor a (h) emelő és az (m) fogasív •(i) kapcsolási pontja is elmozdul, tehát a mutató is elfordul. Ha csak a (b) csővezeték kerül nyomás alá, a mutató ugyanily módon ellenkező irányban fog elfordulni. Minthogy azonban a két (A) és (B) harang bemerülésénél akkor, amikor a (b) -esőben a nyomás növekedni kezd, az (a) •csőben már nyomás áll fenn és ez a nyomás is növekedik, a bemerülésnél mindkét (al, bl) rúgó deformálódik, ez a deformálódás pedig arra való tekintettel, hogy a (bl) rugóra ható nyomás az (al) régóra ható nyomásnövekedéssel egyenlő, szintén egyenlő fog lenni, tehát a (h) emelő két vége egyenlő mértékben fog elfordulni az (ij forgáscsapja körül és az (m) fogasív nyugalomban marad. A fogasív csak addig a pillanatig fog forogni, melyben mindkét harang bemerül a folyadékba, vagyis a mutató elfordulása a meghatározott nagyságú (E) folyadékoszlop magasságnak fog megfelelni. A mutató tehát differenciális hajtómű módjára van kiképezve, vagyis a mutató mindig csak akkora elfordulást végez, mely a két rúgó deformálódások különbségével arányos. A rúgós manométer szerkezete természetesen eltérő is lehet a megrajzolt szerkezettől, ép így a rugók és csatlakozások, valamint a mutató is másként is szerkeszthető, lényeges csakis az, hogy a mutató differenciális hajtómű gyanánt szere-^ peljen, tehát a (B) harangban föllépő nyomás a mutatót akként befolyásolja, hogy az (A) harangban, illetve az (a) vezetékben és (al) rúgóban föllépő nyomásnövekedést teljesen közömbösítse, tehát attól a pillanattól kezdve, melyben a (B) harang folyadékba merül, a mutató többé el ne forduljon. A fogasív mozgását emelők és (c) hajtórudak (4. ábra) a (21) mutatóra is átvihetik, melynek írópecke a forgó (T) íródob előtt mozog. Ez a berendezés lehetővé teszi, hogy a lemért folyadék sűrűségeket önműködően följegyezzük. A leírt sűrűségmérő lényeges előnye az, hogy a leolvasást valamely tetszőleges ponton elrendezett fix léptékben kényelmesen és könnyen végezhetjük, az adatokat pedig ugyanott folytonosan föl is jegyezhetjük, és hogy a kellő tavolságban elrendezett harangok kezelése igen kényelmes és egyszerű, míg a meglevő üvegcső alakú sűrűségmérőket a mérés céljából a tartályból rendszerint kiveendő folyadékba bemártani kell, és melyek pontos (pl. a fokok tört részéig terjedő) leolvasást és önműködő följegyzést nem engednek meg.
