53776. lajstromszámú szabadalom • Gép kendernek és hasonló szálaknak a fonáshoz való előkészítésére

•ezen egymásra következő szabaddá tétele nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a kártolóláncon fekvő nyaláb egyenletes legyen és különös előnyt ad, mert a szálaknak a tő felőli végei alaposan szétbontatnak. Habár a kártolólánc tűinek ütőhatása és kártolóhatása által a szálcsomó vastag vagy tővége már alaposan szétbontatott és kiegyenesíttetett, mégis megtörténhetik, hogy az egyes szálak még ugyanazon vagy megközelítően ugyanazon helyen végződnek. Azonban világos, miszerint igen kívánatos, hogy a szálaknak, illetve a tővégeknek ezen egymásmellé sorakoztatása a láncon előállított nyalábban még akkor se forduljon elő, ha máimaguk a szálak alaposan kártoltattak és rendbahozattak. Ha a nyaláb ily tővégeket tartalmaz, akkor a fonás károsan befolyásoltatik és a fonal egyenletessége megzavartatik, miáltal értéke és használhatósága •csökken. A lánc kártolótűi által a vezetőlemezről lefüggő szálcsomóvégre kifejtett kártolóhatás oly módon fogauatosíttatik, mely rendkívül hozzájárul ahhoz, hogy a szálak a föntemlített módon egymásután tétetnek szabaddá, eltekintve attól, hogy a kártolóhatás más tekintetben is igen kedvező. Az ezen hatás elérésére való mód és eszközök a táplálószerkezetek számától és működési módjától, valamint a kártolószerkezetek kiképzésétől függetlenek, miért is a jelen találmánynak további sajátságát képezik. Mint látható, a szálcsomó a kártolólánc működő ága által képezett lapos kártolóasztalhoz középen és nem a kártolólánc végén vezettetik hozzá. Ennek folytán a -szálcsoraó a lánccal a tűcsúcsok mozgáspályájához képest szög alatt lép kapcsolatba. A tűk tehát először nem hatolnak mélyen a szálakba, A szálak tehát a tűcsűcsokon csúsznak vagy lebegnek, anélkül, hogy a tűkön vagy a tűk között a tökéletes vagy csaknem tökéletes kártolás előtt megakadnának. A szálaknak ezen csúszó vagy lebegő tieljzete az 5. ábrán van föltüntetve és jel- ; lemző sajátságát képezik azon említett be- j rendezésnek, mely szerint a szálak a kártolólánc közepéhez vezettetnek hozzá. A kártolás kezdeti és legnehezebb részét, mely az összezavart szálak rendbehozásában ál), a tűcsúcsok fokozatos és közvetett módon végzik, miáltal sem a szálak, sem a tűk nem vétetnek igénybe. A tűcsúcsoknak a szálakba való bebapaszkodását a szálaknak a tűk által való súrlódása előzi meg, eltérően a közvetlen szoros tűbekapaszkodástól, mely szerint a tűk közvetlenül és mélyen lépnek a szálakba. A találmány értelmében tehát csak azok a szálak húzatnak ki igen hatásos módon, melyek a súrlódás nagyobbodásánál és a szalag előrehaladásánál kellően meg vannak lazítva, hogy a lánc által tovavitessenek. A szálaknak ez a kihúzása simán történik és anélkül, hogy a táplálódobok által fogvatartott csomóban újabb összekuszálás idéztetnék elő. Az ily módon lehúzott szálak csúszásának elősegítésére a kártolótűknek a lánc mozgáspályájához képest való szöghelyzete olyan, hogy a szálak a húzás által nem húzatnak le egészen a tű tövéig. Emellett azonban a tűk kellően előrehajlanak, hogy a szálak kártolás nélkül ne csúszhassanak tova a tűcsúcsokon. A tűk helyzete tehát a szálak húzási szögéhez képest számítandó és ezzel megegyezésbe hozandó, hogy a tűk kezdetben ne lépjenek közvetlen kapcsolatba a szálcsomók összekuszált részeivel. Az előremozgó szálak szabaddátételének mértékében a szálak húzási iránya mindinkább párhuzamos lesz a kártolólánchoz úgy, hogy a szálak a tűkkel fokozatosan közvetlen kapcsolatba kerülnek. A tűk szöghelyzete a kártolóagztal lapos síkjához képest célszerűen állandóan tartatik és pedig a kártolóhatás egész tartama alatt Más alakú kártolóasztal használatánál a tűk szöghelyzete megfelelően változtatható, hogy a szálak csúszást végezzenek. A tűk szöghelyzete előnyösen az általuk kifejtett húzás figyelembevételével, azaz a kártolótűk sebessége és az anyag táplálási sebessége közötti arány figyelembevételével is állapítandó meg- Azt találtuk, hogy egyébként egyazon föltételek mellett az erősebb húzás