53775. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vetülékcsévetok kicserélőszerkezet szövőszékek számára

- 3 -nyomóját működteti. A csévetok kicserélésének megtörténte után a (22) görgős emeltyű <3• ábra) a (20) emeltyűt elhagyja úgy, hogy az összes részek eredeti helyzetükbe visszatérnek. A (32') lehurkolókarról (2. ábra) lehúzott vetülékfonalnak a vetélőn oldalt alkalmazott fonalvezetékbe való befűzése önműködően történik, amikor a vetélő az ellentétes, vetélőszekrénybe mozog. Hogy a szövőszék a készlettár teljesen üres állapotában önműködően megállíttassák és másrészt valamely zavar föllépésénél a készlettár teljes kiürítése megakadályoztassák, a következő berendezés alkalmaztatik. Az (1) vetélővillaemeltyűn a meghajlított <34) végekkel ellátott (33) segédtengely (2. és 11. ábra) van korlátolt mértékben forgathatóan ágyazva, mely tengelyen a (35) fékemeltyű (4., 11. és 12. ábra) ül. A fékemeltyű. mely egy szabályozható rúgónyotnással a (33) segédtengelyhez szorított (36) fékdarabot tartalmaz, a (37) rúd által egy a mellhengeren elrendezett, tehát helytálló {38) csapággyal (2. ábra) van összekötve és oldalt a (39) lökőkart tartja, mely rendesen egy szokásos (40) kikapcsolóemeltyűn elrendezett (41) toldat fölött és e toldat terjedelmén kívül fekszik. Ha vetülék hiánya esetén a (23) vetélővilla (4. ábra) és ezzel együtt az (1) vetélővillaemeltyű a (24) kalapács által előremozgattatik, akkor a (35) fékemeltyű a (33) segédtengely körül elforog, míg a segédtengely lökethatárolása által a forgásban megakadályoztatik. Az (1) vetélővillaemeltyű erre következő visszamozgásánál a (33) tengelyt a (35) fékemeltyű magával viszi és olymódon elforgatja, hogy a (33) tengelynek meggörbített (34) vége a (24) kalapáccsal szemben a kalapács pályájában helyezkedik el, míg a (39) lökőkar lefelé forgattatik és a (40) kikapcsolóemeltyű (41) toldata elé kerül. Most már két eset lehetséges: 1. Az egyik eset abban áll, hogy a kalapács következő előremozgásánál újból hiányzik a vetülékfonal. Ebben az esetben a (23) yetélővjlla és ezeeL együtt az (1) vetélő;villaemeltyű, valamint a (33) segódtengely másodszor menesztetik, illetve előre mozog, mimellett a lesülyesztett (39) lökőkar a,(40) kikapcsolóemeltyű (41) toldatába ütköaik és az emeltyűt nyugaszából kiemeli úgy, hogy az emeltyű a szövőszéket ismert módon megállítja. 2. A második eset abban áll, hogy ren^ des állapot következik be, azaz a következő kalapácsmozgásnál a vetülékfonal nem hiányzik. Ebben az esetben a (24) kalapács a (23) vetélővilla menesztése nélkül előremozog, mimellett a (33) segédtengelynek előzetesen fölfelé forgatott (34) végére kerül és a (33) segédtengelyt előbbi vagy hatástalan helyzetébe visszaforgatja úgy, hogy a szövőszék nem állíttatik meg. Hogy azonban lehetővé tegyük, miszerint a szövőszék megállított állapotban kézzel tovamozgatható legyen, ami pl. arra szükséges, hogy a szövőszék a megindítás előtt a holtponton túlmozgattassék, anélkül, hogy emellett a vetélővillakampó a kalapácsba befekhetne és-a vetélő helytelen helyzete mellett csévetokkicserélést idézhetne elő, a következő berendezés alkalmaztatok: A (44) vetélővillatartón (4. ábra) a kétkarú (45, 46) emeltyű ül forgathatóan, mely emeltyű a (47) vonórúd által (2. és 4. ábra) a (40) kikapesolóemeltyűvel van összekötve. Az emeltyűnek a kikapesolóemeltyűvel összekötött (45) karja nehezebb a (46) karnál, mely a (48) vetélővillakampó alá. terjed. A szövőszék rendes működésénél, tehát akkor, amikor a (40) kikapcsolóemeltyű-(42) nyugaszában (4. ábra) visszatartatik,. a kikapcsolóemeltyű a (47) vonórúd segélyével a (46) kart alsó helyzetében tartja úgy, hogy a fonal esetleges elszakadásánál vagy fölhasználásánál a (48) vetélővillakampó a (24) kalapácsba beeshetik. Mihelyt azonban a szövőszék a (40) kikapcsolóemeltyű által megállíttatott (2/és 4. ábra szerinti helyzet), a (48) vetélővillakampó a (46) kar által a fölső helyzetben a (24) kalapács terjedelmén kívül tartatik. A szövőszéknek kézzel való mozgatásánál tehát a (24) kalapács a (48) vetélővilla-