53770. lajstromszámú szabadalom • Vasúti kocsihoz való önműködő kapcsolás

csoló horog fölülnézetét, előlnézetét, ill. egy részének oldalnézetét, a 10., 11. és 12. ábra a záródarab fölülnézetét, előlnézetét, illetve oldalnézetét, a 13. és 14. ábra pedig az összekötő elem fölülnézetét, illetve oldalnézetét. A rajzon föltüntetett berendezés lényegében három főrészből áll: 1. a szűkebb értelemben vett önműködő kapcsolásból (a kapcsolásfejből), 2. a húzó és taszító berendezés (rövidség kedvéért központi ütköző) egyéb részeiből az arra erősített és a cöavarkapcsolással való összeköttetésre szánt részekkel együtt, továbbá 3. a működtető berendezésből. A kapcsolásfej két részből áll: az (1) kapcsoló horogból és a (6) záródarabból. 1 A kapcsoló horognak, melynek magassága úgy van méretezve, hogy a kapcsolás a kocsik között megengedhető legnagyobb magasságkülönbségnél is teljesen biztosan működjék, a húzás irányára ferde támaszfölülete van; azonkívül ez a támaszfölület, valamint a horognak ütköző fölület gyanánt szolgáló mellső vége a közepétől minden irányban alacsony ívben hajlított, a horognak szintén ütköző fölület gyanánt kiképezett, oldalt kinyúló hátsó része pedig sík fölületű. Az utóbbi résznek külső szélén hengeres (2) nyúlványa van, mely függélyes, hosszirányú vezetékhornyot képez; a vezetékhorony fölső végén (5) vájat van kiképezve, melynek mellső fölüle te függélyes, feneke pedig félgömbölyű, míg hátsó fölülete csavarm^netszerűen föl- i. felé emelkedik. A kapcsoló horog hátsó falának fölső és alsó oldalán alkalmazott két merevítő borda hátsó részében "a csap befogadására való agyak vannak kiképezve, melyek közül a fölső agynak lefelé nyúló kúpos nyúlványa van. A 10., 11. és 12. ábrán teljesen föltüntetett villaalakú (6) záródarab hengeres száraival a (4) ve- i zetékhoronyban a (2) nyúlványon függ és I fölső harántdarabjával az (5) vájat fene- j kére és mellső falára támaszkodik. A záródarab saját súlya és a vájat alakja következtében a kapcsoló horgon nyugodtan fiigg, azonban valamely erőbehatás által a (4) vezetékben ágyazott szára körül hátrafelé forgatható, miközben a záródarab a vájat csavarmenetszerű hátsó fölületének a záródarab harántdarabjára gyakorolt hatása folytán kevéssé fölemelkedik. Az említett erő hatásának megszűnte után a (6) záródarab saját súlya következtében ismét előbbi helyzetét foglalja el. A. központi ütköző. A kapcsolásfejet tartó húzó- és ütközőrúd a (16) és (17) csapok által merev rendszer gyanánt egyesített két (7) és (10) elemből áll. A mellső (7) összekötő elemet (13. és 14. ábra), mely furattal ellátott mellső részével a fej két agya közé van beillesztve, a fejjel csap köti össze. A hátsó elem a (10) rúd villaalakú mellső végébe van beillesztve. Az összekötő elem fölső oldalán a csapnyílás körül két csavarmenetszerű (8) fölület van kiképezve, mely fölületek közé a kapcsolásfej fölső agyának (3) nyúlványa van illesztve. Ezen elrendezés a fejnek helyes beállítását és vízszintes helyzetben tartását teszi lehetővé, amennyiben a fej az említett csap körül mindig vízszintes síkban forog, miközben említett nyúlványának a ferde (8) síkokon való csúszása következtében kevéssé emelkedik vagy sülyed. A (16) csap alsó végén egy vagy több csuklóval van ellátva. A (17) csap kiemelése után a (7) összekötő elem a vele összekötött fejjel együtt a hátsó (16) csap körül elforgatható. A villaalakú végével az összekötő elemet körülfogó (10) ütközőrúd mellső négyélű vége az ütközőgerendára erősített vezetékhüvelybe van dugva. Az ütközőrúdnak csőalakú hátsó vége a már meglévő, átmenő (11) húzórudat fogja körül, mellyel a (13) ék köti össze. A húzórúdban alkalmazott vízszintes (12) nyílás oly hosszú, hogy az egész kapcsoló berendezés hosszirányban kevéssé hátra tolható. A kapcsoló berendezést eredeti helyzetébe a (14) csavarrugó vezeti vissza, mely a (11) rúd megvastagítása és a (10) rúd hátsó végére támaszkodó lemez között van megfeszítve. A (15) ütközőrúgó a (10) rúd hengeres