53748. lajstromszámú szabadalom • Villamos áramszámláló
— 9 A 23. és 24. ábrákban föltüntetett kommutátor törzsét a (61) henger képezi, mely egy, a (47a) csapot fölvevő egyenletes furattal bír. Ezen csap, fölső végéhez közel, a (67) fogaskerekeket hordja, mely a számláló készülék működtetésére szolgáló kerékművet hajtja. A csapnak (47) fölső vége kisebb átmérőjű és a (48) armaturatengelynek fölső forgási csapját képezi. A (47a) csapnak alsó vége a (48) armaturatengelynek fölső végébe van szorosan beverve. A kommutátor hengere célszerűen kovavagy agyagtartalmú anyagból, pl. üvegből vagy porcellánból van készítve. Ezen törzsnek hengeres fölületébe fém van beolvasztva, mely alapanyag gyanánt szolgál -a föléje elektrolitikus úton rétegezendő, a kommutátor szegmenseit képező fémrétegeknek. Az alapréteget pl. azáltal állítjuk elő, hogy egy, ezüstöt megfelelő alakban tartalmazó keveréket mázolunk a kommutátor törzsének hengeres fölületére, majd az egészet egy kemencében hevítésnek vetjük alá, amikor is a fém jól egyesül, illetve összeolvad a henger fölületével. Ezen -ezüstréteg az elektromosságot vezeti és vagy az ugyancsak ezüstből vagy más fémből álló, elektrolitikus úton lecsapandó rétegek fölvételére szolgál. Ezen célból az alapréteget első sorban is jól megtisztítjuk •és azután a kommutátort egy elektrolitikus fürdőben fölfüggesztjük, amikor is a kommutátorra ezüst- vagy más fémréteg csapódik le. A kivánt vastagságú csapadékréteget •egyetlen művelettel is elérhetjük ugyan, •csakhogy az ekként előállított bevonat esetleg likacsos és nem tartós. Ezért célszerű a csapadékot egymás után, több rétegben fölvenni, amikor is minden réteg előbb csiszolásnak és símításnak vetendő alá, hogy az egyenletessé és tömörré váljék; az egymás utáni rétegeknek ezen kezelése egyúttal azok leválásának is elejét veszi. A külső rétegnek csiszolására és pontos alakjára még nagyobb gond fordítandó, amikor is teljesen sima és kemény kommutátorfölületet kapunk. Már most fémbevonatnak szegmensekre való osztása céljából a bevonaton, egészen a kommutátor törzsének említett alapréteg alatti részéig a (61a) réseket metszszük keresztül, amikor is a törzsanyaga szigetelő gyanánt szolgál á (61b) szegmensek között, melyeknek száma a jelen esetben három. A kísérletek azt mutatták, hogy a kommutátor törzse a beolvasztandó fémnek oldalával is bevonható, hogy azután ismét az egészet, a fém beolvasztása céljából, hevítésnek vessük alá. A részletezett módon előállított kommutátor sokkal egyszerűbb és egyszei-smind hatásosabb, mint az eddigi kommutátorok, melyek sok anyagot és munkát igényelnek és mégsem tartósak. Némely esetben kívánatos oly (38) indító tekercset (4. ábra) alkalmazni, melynek magnetomótorikus ereje módosítható. Ezen célra a 25—30. ábrákban föltüntetett szerkezeit szolgál. Az indítótekercs, mely a (37) mágneses tekercs (4. ábra) körül van elrendezve, a 26. ábrában vázlatosan szemléltetett módon több kinyúló kapcsolósodronnyal bír, melyek egyszerű hurokjait képezik a (133) tekervénynek és oly hosszúak, hogy összeköthetők a (130) kapcsokkal (25. ábra), melyek a készüléknek (11) szekrényére fölerősített (129) kapcsoló táblára vannak fölszerelve. A kapcsoknak a 27. ábrában föltüntetett foganatosítási alakjánál egy, a (129) kapcsolótáblában kiképezett furaton a fölső végén peremes (130a) hüvely van átillesztve. A hüvely, a kapcsolótáblának alsó oldalán, (130b) gyűrűbe van beszorítva, mely ezen kapcsolat folytán jól odaszorul a (133) tekervényhez vezető (133a) sodronyhoz. A (130a) hüvely akként van alakítva, hogy jól körülfogja és rögzíti a (131) dugót (28. ábra), mely a készülék (56) armatúrájának (26. ábra) áramkörébe iktatott (132} vezetéknek egyik végével van összekötve. A (131) dugó (28. ábra) rugós fémlemezből van készítve és így a (130a) hüvelybe (27. ábra) való beillesztéskor utána enged és különböző részeinek rugós feszereje folytán a (130a) hüvely belső falával való biztos kapcsolódást és jó érintkezést biztosít. A kapcsolónak a 29. és 30. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakjánál nem a
