53748. lajstromszámú szabadalom • Villamos áramszámláló
_ 4 -(6. ábra) van fölerősítve, mely a tengelyre fölillesztett (58) szigetelő hüvellyel van ellátva (5. ábra). A magra egy mellékáramkörű tekercs van sajátosan föltekereselve. A tekercselés ezen sajátos módjának célja a meneteket a magon a lehető legegyenletesebben elosztani. Ezen célból a tekercs különböző szakaszra van osztva és ezek egymással párhuzamosan vannak kapcsolva. A jelen esetben az egész (59) tekercs (5. ábra) három különálló (a, b, c) szakaszra van osztva. A magon első sorban is az (a) szakaszt állítjuk elő és pedig azáltal, hogy a sodronyt oly nagy kör mentén tekercseljük föl, amennyire csak a tengely, ill. az ezt körülvevő szigetelő hüvelyek ezt megengedik (11. ábra); az egész tekercsszakaszt az armaturatengelynek egy és ugyanazon oldalán, folytonosan képezzük ki és a magnak egy előre kijelölt szegmensén osztjuk el azáltal, hogy a magot egy-egy menet körültekerése után a szigetelt sodronynak a mag kerületén mért vastagságával egyenlő közzel forgatjuk tovább. Ez a müveletet pl. száz lépésig folytatjuk, amikor is végül a magnak két, egymással majdnem diametrálisan átellenes szegmens vau tekervényekkel borítva (6. ábra). Már most, hasonló módon, a (b) szakaszt létesítjük és pedig annak tekercselését az (a) szakasznak utolsó tekervényéből csekély távolságban kezdjük meg; a fenmaradó köz a jelen esetben nagyjában húsz lépésnek felel meg. Ezen szakaszt egészen úgy állítjuk elő a magon, mint az (a) szakaszt, vagyis a tekerületek szaporodása arányában folytonosan tovább forgatjuk az armatúrát mindaddig, míg pl. száz lépést meg nem tettünk. Világos, hogy ezen második szakasz az elsőt a föltüntetett módon részben födni fogja. Egészen a részletezett módon létesítjük a harmadik (c) szakaszt is és annak tekercselését ismét csak a megelőző szakasznak utolsó tekervényétől csekély távolságban kezdjük meg. A rétegeket tetszőleges számban létesíthetjük. A részletezett tekercselés a meneteknek a magon való igen egyenletes elosztását biztosítja és így a mágneses térnek a tekercsre gyakorolt hatása is egyenletes lesz. Hogy az armatúra forgása a tekercselés folytán szükségképen létesülő egyenlőtlen fölület által különben okozott légsúrlódás hatása alatt késleltetést égyáltalán ne szenvedhessen, az armatúra a (60) tokkal (5. ábra) van körülvéve, mely könnyű és természetesen diamagnetikus anyagból, előnyösen celluloidból van készítve és tökéletesen sima, egyenletes fölülettel bír úgy, hogy a légsúrlódás a minimumra csökkentetik. A (48) tengelyen (1. ábra), közvetlenül az (56) armatúra fölött, a (61) kommutátor van elrendezve, melynek három szegmense az armatúratekercs szakaszainak szabad végeivel a (62, 63, 64) vezetők segélyével van összekötve. A (44) függesztő lemez (2. ábra) a (65) regisztráló szerkezetnek kellő tartása céljából az armatúra tengelyén túl, tetemes hosszúságban nyúl előre. A regisztráló szerkezet, mely egy vele kapcsolt tengely fordulatainak regisztrálására szolgál, ismert módon van szerkesztve, azzal a különbséggel, hogy a közlő kerékműnek szélső elemét a (66) fogaskerék képezi, mely a (48) tengelyre közvetlenül a (61) kommutátor fölött fölerősített (61) fogaskerékkel (l.ábraj kapcsolódik. Világos, hogy ezen elrendezés folytán az armatúra tengelyének forgása a kerékművel és így a regisztráló szerkezettel közöltetik, melyet célszerűen akként kalibrálunk, hogy a jelzőkészülék az összes fogyasztó wattórák számát közvetlenül jelezze. A (44) lemez (2. ábra) a függő (64) rudak és az ezekhez erősített alsó (68) lemez segélyével az egész regisztráló szerkezetet, hordja. A (43) tartó lemez (10. ábra), mely a már említett módon a (33) mágnestekercs (2. ábra) mögött és kissé e tekercs fölött van elrendezve, annak mindkét oldalán szimmetrikusan terjed a szekrény oldalfalai felé (l.ábra) és mindegyik végén az előrenyúló, kétszer derékszögűén meghajlított (69) karral (2. ábra) van ellátva, mely a csavarmenetes (71) szorító hüvely és a (70) csavar segélyével van a (43) lemezhez erősítve. A (69) kar a (43) lemeztől a szigetelő anyagból
