53717. lajstromszámú szabadalom • Tapasztalatnélküli üvegtáblatartó fölső világítású épületekhez, séd-födelekhez, lapos födelekhez, csarnokok, fészerek és hasonló építkezések számára
üvegtáblák végeinek egymásra helyezésénél jelenleg alkalmazásban van, míg a 11. és 12. ábrák oldalnézetben és a 11. ábra U—W vonala mentén vezetett metszetben a szóbanforgó üvegtáblák végei egymásra helyezésének és összeillesztésének új módját tüntetik föl. Amint a rajzokból is látható, a találmány tárgyát képező üvegtáblatartó négy főrészből van összetéve, melyek annak vázát alkotják. E részek: a) egy (A) test (4. ábra), melynek külső (r, r') szélei célszerűen fölfelé vannak hajlítva, hogy a vizet fölfogják és a csatornákba tereljék és annak esetleges benyomulását az üvegtáblátartó (B) alsó részébe, valamint az ebből származó rozsdaképződést meggátolják, h) egy (B) alsó rész (5. ábra), mely a szerelésnél arra szolgál, hogy az (A) testet a kivánt helyzetben tartsa és hogy két fölfelé görbített (n, n') széleivel az üvegtáblatartót szilárdan megerősítse és liordképességét általánosságban fokozza, c) egy (C) borítás (6. ábra), mely arra szolgál, hogy a (H) üvegtáblákat az (A) test (b, b') támasztóihoz szorítva tartsa. d) különleges (D) csapok (7. 8. ábrák), melyek fönt csavarmenettel ellátott nyúlványban végződnek és az (A) test belsejében utóbbi és a (B) alsó rész közt vannak elhelyezve (1. ábra). E csapok arra szolgálnak, hogy a (v') csavaranya és a közbeiktatott (z) alátétlemez segélyével a szerkezetet összetartsák és leszorítsák. Az 1. és 2. ábrákon látható kis (K) tartókat (traverseket) cinkbádogból vagy más alkalmas anyagból készítjük és alkalmasan profiláljuk. E tartók (traversek) az üvegtábla alatt keresztben vannak elrendezve és egyidejűleg a szerkezet merevítésére és támasztására szolgálnak. A 9. és 10. ábrák, mint már fönt említettük, olyan szerkezetet tüntetnek föl, mely az egymáshoz csatlakozó (H) üvegtáblák (a, a') széleinek egymásra helyezésénél jelenleg alkalmazásban van. E szerkezetnél az üvegtáblák között (g) hézag képződik, mert az (r", r'") szélek görbülete, mely befelé és nem, mint (r, r')-nél (4. ábra) kifelé irányul, a föntemlített (A, C) testek meggörbítését meg nem engedi ós így az üvegtáblák egymásra helyezése csak úgy eszközölhető, hogy a fölső (I) üvegtáblatartó villásan helyeztetik az alsó (II) üvegtáblatartóra. A 11. és 12. ábrák ezzel szemben és teljesen tisztán mutatják, hogy célszerű, racionális (c, c', c", c"'); görbületek segélyével, melyek, mint fönt említettük, speciális gépeken állíttatnak elő az (A, C) testekben, mely utóbbiak a (B) alsó résszel együtt alkotják az üvegtáblatartó testet, nevezetesen az üvegtáblatartónok bádogból, vasból vagy acéllemezből álló vázát elérjük, hogy a jelenleg szokáios valamennyi szerkezetnél keletkező hátrányokat megszüntessük, egyszersmind képesek vagyunk a szerkezet alkalmazását nem csupán fölső világítású építkezésekhez vagy laternákhoz való üvegtáblatartókkal, hanem fából, bádog- vagy cementlemezekből álló födelek konstrukciójára is beterjeszteni. Amint a rajzból könnyen kivehető, a (c, c') és a (c", c"0 görbületek szélességét és mélységét ama fölület szélességét szabja meg, mellyel az (a, a') üvegtábla szélek bírnak, melyek egymásra helyezendők. Természetes, hogy a leírt fölső világítású épületekhez és laternákhoz való üvegtábla -tartó különböző hosszúságban és méretviszonyokban, úgyszintén különböző hordképességekre készíthető és pedig az (A) test (s, s') oldalai ós ezzel arányban a (D) csap hosszának ós a (C) borítás magasságának egyszerű nagyobbítása vagy kisebbítése által. Szükség esetén lehet az üvegtáblatartó hordképességet az (A) testbe, ennek hosszirányában egy hullámos bádogból való (o) szalag bevezetésével nagyobbítani, minthogy az az üvegtábla falait merevíti (3. ábra). A bádogból, fából vagy más alkalmas anyagból álló kis (K) tartók (traversek), melyek az üvegtáblák alatt vannak elrendezve, arra is szolgálnak, hogy a belső meleg helyiségből a meleg eltávozását, valamint abba hó vagy por benyomulását meggátolják.
