53646. lajstromszámú szabadalom • Szénhidrogén izzólámpa
dik, hogy elcsúszása alkalmával a (6) lámpaüveget érinti. A (26) hüvelyt egy (28) rúd segélyével lehet eltolni, mely a (8) cső (29) kivágásán keresztül oly mértékben kinyúlik, hogy szabad kézzel kényelmesen működtetni lehet. A szénhydrogént a lámpatestre alkalmazott szokásos nyíláson töltjük be, melyet egy csavarmenettel ellátott dugóval zárhatunk el s emellett az (1) lámpatestbe egy porozus anyagot helyezünk be, mely a szénhydrogént abszorbeálja. A lámpa meggyújtása egyszerűen úgy történik, hogy a (26) hüvelyt a (28) rúd segélyével lenyomjuk s az egyik (7) lyukon keresztül egy égő gyújtót dugunk be a lámpaüvegbe. Az égő gyújtó lángja a lámpaüveg (7) lyukain keresztül levegőt szív be, mely a (3) és a (8) csövek közötti gyűrűalakú testbe s innen a lámpatest fölső részébe jut, hol két áramra szakad, melyek közül az egyik gyűrűalakú (23) kamrán és a (10) lyukakon keresztül a (9) csőnek a (15) dugattyú alatt fekvő részébe jut. Ezen a helyen találkozik az éghető gázokkal, melyeket e porozus anyagok és a kúpalakú (11) rész (12) nyílásain áthaladó második levegőáram magával ragadott. Az éghető gázoknak és a tiszta levegőnek ezen összetalálkozása folytán egy éghető gázkeverék áll elő, mely több vagy kevesebb mennyiségű szénhydrogént tartalmaz, aszerint amint kisebb vagy nagyobb mennyiségű tiszta levegőt bocsátunk át a (10) lyukakon amelyeket részben vagy teljesen elzárhatunk azáltal, hogy a (15) dugattyút a (17) gomb elforgatásával kisebb vagy nagyobb mértékben lesülyesztjük. Az ilymódon előálló gázkeverék a (16) nyílásokon át az égőhöz jut. Annak, hogy a (12) lyukakat a kúpalakú részek a középpontja közelében, a (16) lyukakat pedig a dugattyú kúpos részének a széle közelében rendeztük el, az a célja, hogy a gáznak a levegővel való keveredését lehetőleg hatásossá tegyük. A lyukaknak ezen elrendezése másfelől lehetővé teszi azt, hogy a (8) ! cső belseje és a (23) kamra, valamint az (1) ' lámpatest belseje közötti közlekedést megszüntessük. Ha ugyanis a (17) gombot anynyira elforgatjuk, hogy a kúpalakú (lá) rész érintkezésbe jut a másik kúpalakú (11) résszel, akkor a (16) lyukak a (11) rész tömör széleire, más felől pedig a (12) lyukak a (15) dugattyú (14) részének tömör belső részére feküsznek úgy, hogy a lámpa kialszik. A (26) hüvely kiszélesedő (27) szélének emelése vagy sülyesztése által szabályozni lehet a lámpaüvegbe beáramló levegő menynyiségét, mely a (8) csőben a kívánt menynyiségű szénhydrogént veszi fel, minek folytán egy teljesen meghatározott összetétellel bíró gázkeverék jut az égőhöz, melyhez más idegen légáram nem juthat úgy, hogy a lámpa mindig kifogástalanul működik. Az említett porozus anyagból való (30) tömböt (2. ábra) fürészporból vagy más hasonló anyagból állítjuk elő, melynek megközelítőleg olyan alakot adunk, mint amilyen a lámpatest. Ezen tömb közepén egy széles (31) csatorna halad, melybe a (25) csövet helyezünk be s azonkívül a tömbben több keskenyebb (32) csatornát alkalmazunk, azon célból, hogy a szénhydrogén jobban szétoszoljon a tömbben. A tömböt egymás fölé rakott gyűrűkkel is helyettesíthetjük, mely esetben a lámpa éppen olyan kifogástalanul működik. A 3. ábrában feltüntetett kiviteli alaknál a lámpaüvegen nem alalmazunk lyukakat. Ezen kiviteli alaknál a (3) cső (33) toldatában több (34) lyuk van, melyeken a gyújtót a lámpa meggyújtása alkalmával be lehet dugni. Az említett lyukakat a (26) hüvely (35) karimája rendesen elzárva tartja, amikor a lámpát megakarjuk gyújtani, akkor a (25) rudat vízszintes síkban elfordítjuk, addig míg a (36) lyukak a (34) lyukak fölé kerül-, nek. A levegő ezen esetben a (3) csövön lévő tetszőleges nagyságú (37) nyílásokon át jut az elgázosítóhoz. Ezen kiviteli alakot aképpen is lehet módosítani, hogy a (34) lyukakat és a (35) ! karimát egészen elhagyjuk s ahelyett egy ' gyújtónyílást alkalmazunk a (33) részen,
