53507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénes ércek (kovandon, fénylék és más effélék) pörkölésére

2 — ércek, rézkövek, részbea földolgozott ércek és más effélék pörkölésére, mely ezerint egyetlen munkafolyamatban és közvetlenül a pörkökből a fémet vízben vagy megsavanyított vízben oldható vegyület alakjában kapjuk és ilyen módon nedves úton majdnem az összes fémet kinyerjük, anélkül, hogy ezen hamukat bármilyen további kezelésnek kellene alávetni. Az eljárás lényegileg abban áll, hogy a kovandokhoz (piritekhez) pörkölés közben kénessavanhidritet és levegőt vezetünk a pörkölő kemence egyik lapján vagy talpán vagy bármelyik olyan más helyén, ahol olyan hőmérséklet uralkodik, amely azon hőmérsékletek között fekszik, amelyeknél az elválasztandó fémek szulfátjai megbomlanak vagy keletkeznek. Kénessav bevezetése .helyett, lehet ezen a helyen friss kénkovandot vagy rézkovandot hozzáadni. E mellett két eset lehetséges. Az első esetben, amikor az oldható szulfát keletkezési hőmérséklete magasabb, mint az a hőmérséklet, amelynél azon szulfát képződik, amelynek oldhatatlanul kell maradnia, szükséges, hogy a kemence talpa vagy azon része, ahová a kénessavanhidridet (S02

) vezetjük vagy ahova a friss kénkovandot hozzáadjuk, szulfátok képzése céljából, alacsonyabb hőmérséklettel bírjon, mint a fém azoa szulfátjának bomlási hőmérséklete, amelyet vízzel vagy megsavanyított vízzel a pörkökből ki akarunk oldani, de a hőmérséklet magasabb legyen annál, amelynél a iém szulfátja, amelynek oldhatatlanul kell maradnia, bomlik. A második ellentétes esetben, azaz, ha azon hőmérséklet, amelynél az oldható szulfát keletkezik, alacsonyabb, mint az a hőmérséklet, amelynél a fém szulfátja, amelynek oldhatatlanul kell maradnia, képződik, szükséges, hogy a kemence talpa vagy azon helye, ahol a szulfát képződik, magasabb hőmérséklettel bírjon, mint amekkora az oldható szulfát keletkezési hőmérséklete, de alacsonyabbal, mint amelynél azon fémszulfát keletkezik, amelynek oldhatatlanul kell maradnia. A jelen találmány szerinti pörkölési eljá| rás általánosan alkalmazható kénes ércek, kovandok, fénylék, félig földolgozott ércek, rézkövek és mindenféle kéntartalmú ércek számára, tekintet nélkül arra, vájjon csak a bennük foglalt fémeket akarjuk-e közvetlenül nedves uton feldolgozni, vagy pedig e mellett a fémvegyületben lévő metalloidot is föl kívánjuk-e dolgozni. Az eljárás különös kémiai hatása tehát egy eddigelé nem foganatosított reakció megindításában áll a kovandok pörkölése közben, amennyiben a kemence egy bizonyos helyén és egy bizonyos hőmérsékletnél ezen fémek egyike szulfáttá alakíttatik át, mi mellett a hely megválasztása azon hőmérséklettől függ, amelynél az elválasztandó fémek szulfátjai keletkeznek és bomlanak. Az eljárás új technikai hatásait és egyéb előnyeit a következőkben foglalhatjuk össze : A leírt módon kovanúokból stb. a kihozatal lényegesen nagyobb (az érc minősége szerint 90% vagy 100%-ig), mert a szulfáttá való átalakítás gyakorlatilag tökéletes úgy, hogy az abban lévő fémeket nedves uton is majdnem tökéletesen elkülönítjük és kinyerhetjük. Az eljárás nem igényli a pörköknek semmiféle utókezelését, ami más eljárásoknál szükséges, ellenben lehetővé teszi a kívánt szulfátnak nedves úton közvetlenül a pörkölt pörkökből való kivonását, anélkül, hogy a metalloidok (pl. kén) földolgozása ezáltal megakadályoztatnék vagy a kamaraművelet nehezíttetnék. A költséges utókezelés elmaradása és a kihozatal növekedése folytán az üzemi költ-, eégekben tetemes megtakarítást érünk el. Példaképen a következőkben ismertetni fogjuk a rézkovandnak Malétrakemence alkalmazásával kénsavra és rézre való földolgozását, mert ennél a jelen találmány előnyei és részletei különösen szembeszökők. Ezen példánál a kontaktus eljárás szerinti kénsavgyártásból ismeretes azon tényből indulunk ki, hogy kénsavhidrid (SOs

) keletkezik, ha a kénessavaí (S02

) levegővel keverve, bizonyos hőmérsékletnél réz-