53461. lajstromszámú szabadalom • Készülék szénsavval telített folyadékok előállítására

erősíthető, miáltal a víz kellő nyomással jut a telítőtérbe. Ugyancsak a jobboldali (b) tárcsán még egy (g) csappal ellátott (h) cső is van megerősítve, melyhez az (i) receptor vagy adar goló készülék, utóbbihoz pedig az ismert? szerkezetű (j) redukálószelep és ehhez alkalmas csővezeték segélyével a (k) szénsavtartány csatlakozik. A telítő tér alsó részében vízszintesen elrendezett vékony (1) cső la (h) csőtoldatnak mintegy folytatását képezi és fölső részében egész hossza mentén apró furatokkal van ellátva. A baloldali (b) tárcsában előnyösen a telítő térnek majdnem fenekéig érő (m) cső van megerősítve, melynek külső vége az ismert szerkezetű (n) szifónfejet hordja. A két (b) tárcsa közepén alkalmazott (o) tömbszelencék (p) tengely fölvételére szolgálnak, melynek kiálló egyik végén az (r) kéziforgattyú van elrendezve. A (p) tengelyen azonfölül egymásra merőleges helyzetű két (s) lapát van megerősítve, melyek arra szolgálnak, hogy a (p) tengelynek (r) kéziforgattyúval való forgatása közben a telítőtérben lévő folyadékot eréilyesen fölkavarják. E célból mindkét (s) lapát lyukakkal van ellátva. A telítőtér és (k) szénsavtartány között elrendezett (i) receptor vagy adagoló létnyegében tojásdad-alakú edényből áll, melyen (t) manométer van megerősítve, míg az edény alsó része szelepfészek gyanánt van kiképezve, melyre (u) rúgó hatása alatt álló (v) szelep támaszkodik. A szelepterhelés ismert m;ódon (z) csavar beállítása által szabályozható (3. ábra). A találmánybeli készülék kezelési módja már most a következő: Amennyiben nyomás alatt állió víz (vízvezetéki víz) nemi áll rendelkezésünkre, úgy az (e) csap nyitása után (f) gumicsővön keresztül alkalmas tölcsér segélyével a készülék telítő terét vízzel megtöltjük, mimellett a vízhez szükséghez mérten Ízesítő leveket (szörpöket) is adhatunk. Erre az (e) csapot elzárjuk, minek megtörténte után a (k) szénsavtartány csapját nyitjuk úgy, hogy a folyékony szénsav (j) redukáló i szelepen keresztül az (i) receptorba hatol. Ugyanekkor természetesen a (g) csapnak zárva kell lennie. A receptorba már most annyi szénsavat bocsátunk, mint amennyi szükséges ahhoz, hogy a receptoron lévő (t) manométer a szükséges nyomást mutassa. Ha ezt elértük, úgy a (k) szénsavtartány csapját elzárjuk és ezt követőleg a (g) csapot nyitjuk, mikor is a receptorban lévő szénsav a (h) cső toldaton és (1) porlasztíócsövön keresztül a telítőtérben lévő vízbe áramlik. Az (1) csövön alkalmazott apró furatok arra szolgálnak, hogy a csőből kiáramló szénsav szétporlasztott állapotban lépjen a vízbe és ezáltal a vízzel való keveredése lehetőleg tökéletes legyen. Hogy a folyadéknak szénsavval való egyenletes szaturálásit még jobba, i elősegítsük, arra az (s) lapátok szolgálnak melyek forgatásuk közben a folyadékot kellően fölkavarj ák. Abban az esetben, ha kellő nyomású víz áll rendelkezésünkre, a receptor megtöltése és a szénsavtartány elzárása után a receptorban lévő szénsavat és a vizet egyidejűleg bocsátjuk be a telítőtérbe. Ezt az (e) és (g) csapnak egyidejű nyitásával érjük el. Ebben az esetben tehát úgy a víz, mint a szénsav szétporlasztott állapotban lép :a telítőtérbe, miáltal a víznek és szénsavnak egymással valjó keveredése a lehető legtökéletesebb úgy, hogy ily esetben az (s) kavarÓlapátok teljesen fölöslegesek. A telítőtérben lévő folyadéknak a f öntiekben ismertetett módon szénsavval Való telítése után a folyadék használatra készen áll és a telítőtérből az (n) szifónfejen lévő kar lenyomása által kibocsátható. Megemlítendő végül, hogy az (i) receptor térfogatát mindenkor úgy választjuk meg, hogy a telítőtérben a szénsav bebocsátása után az előírt és megkívánt nyomás uralkodjék, vagyis a receptor térfogata a telítőtér tárfogata szerint változik. A receptorban uralkodó nyomást, mint föntebb említettük, a (z) csavarorsó beállításával szabályozhatjuk, mely t. i. a szelepet terhelő rúgóra hat és azt többé vagy