53460. lajstromszámú szabadalom • Gép gyufaszálaknak párhuzamosan egymás mellé való rakására

— 3 — gaskerekek által a (22, 23) tengelyekre és az azokon megerősített (26, 27) himbákra. A (261

) kilincsek által a forgási nyomaték a {28, 29) kilincskerekekre és a velük összekötött (30, 31) csavarkerekekre vitetik át és végül a (32, 33) csavarok által vétetik föl. Ha a csavarok a fenekek sülyesztésének megfelelő irányban forgattatnak, a fenekek önműködően sülyednek. Ha a sülyesztés befejezte után a tartókat fölvevő (13) keret alátétjére jutott, a forgató nyomaték már nem hat a {22, 23) tengelyekre úgy, hogy a (28, 29) kilincskerekek fogai a (26, 27) himbák (26l

) kilincsein átcsúsznak. A fenekeknek kézzel eszközölt emelése alkalmából a (261

) kilincsek csúsznak a fogakon, mert a (16, 17) és (22, 23) tengelyek a rajtuk megerősített részekkel együtt ez esetben ellentétes értelemben forognak. A (28, 29) kilincskerekek páratlan számú foggal vannak ellátva úgy, hogy minthogy a himbák két-két, átmérőirányban szemben fekvő kilinccsel vannak ellátva, a fenekek beállítása a fölső helyzetbe a sülyesztés előtt pontos lehet, anélkül, hogy a túlsók fogra volna szükségünk. Ha a laza (11) fenekek legalsó helyzetükbe hozattak és a vályúk megtöltettek, a (10) kocsi mozgásba hozatik és a vályúk új sorozata hozatik a mozgatható válaszfalak alá. A kocsi ezen mozgása a következő módon éretik el: a (10) kocsi mindegyik oldalán egy (100), illetve (101) fogasrúd van alkalmazva (1. és 2. ábra), melybe a (102), illetve (103) fogaskerék kapaszkodik. Ezen fogaskerekek a közös (104) tengelyre vannak erősítve, mely a gépállványban a kocsi alatt van ágyazva. Alkalmas áttételi viszony elérése céljából a (104) tengely a (106) és (107) fogaskerekek segítségével a (104) tengely fölött elrendezett (105) tengelyről hajtatik. A (105) tengely a (111) forgattyútól a (108) lánckerék, a (109) lánc és a (110) lánckerék útján nyeri hatását. A (111) forgattyúnak az egyik vagy másik irányban való forgatása által a (10) kocsi megfelelően elmozgattatik ós ezen mozgás folytán a gyufahalmazokról, melyek a vályúkban rendezetten fekszenek, a fölös Bzámú gyufaszálakat a vályúk fölött lévő géprész (95), illetve (96) élei (a kocsi menetiránya szerint) lesimítják (1. és 2. ábra). A megtelt vályúk oldalirányú kimozgása mérvében veszik át az üres vályúk legmagasabb helyzetükbe hozott fenekei a mozgatható falak között fekvő gyufaszálakat. A kocsinak meghatározott munkahelyzetben való fogva tartására van elrendezve a (113) záró kampó, mely a gépállványban megerősített (112) csap körül elforgatható. Ezen záró kampó a (100) fogasrúd (98, 99) kivágásaival hozható kapcsolatba. Ezen kivágások a (10) kocsiban lévő .két vályúsorhoz képest úgy vannak elrendezve, hogy a (113) zárókampóval szemben vannak, ha a megfelelő vályúsorok a töltési helyzetben vannak. Ha a kocsit mozgatni akarjuk, a zárókampót a mellső végéhez erősített zsinóron való húzás által a kivágásból kiemeljük. A kocsi fogva tartására való másik berendezés a 2. ábrán van föltüntetve. A kocsin a (48) rúd által egymással összekötött (49) karok forgathatóan vannak megerősítve. A karok kivágásokkal vannak ellátva, melyek a gépállványban megerősített (50) csapokat körülfogják. A csapok helyzete úgy van megválasztva, hogy a vályúk a töltéshez megfelelő helyzetet ép az (5) lécek alatt foglalják el. Ha egy vályúsor meg van töltve, célszerű a gépet megállítani, ha a kocsit nem lehet közvetlenül hajtani. Hogy a gépkezelőnek ne kelljen ezen pillanatra várni, a gépet célszerűen önműködő megállító szerkezettel látjuk el, mely a 10. és 11. ábrákban van föltüntetve. Ezen megállító szerkezet úgy hat, hogy a hajtószíjat az ékelt (114) szíjkorongról a laza (1131

) korongra mozgatja, amint a vályúk laza fenekei legalsó helyzetükbe sülyesztettek. A szíj a (115) szíjeltoló villa által kényszeríttetik, hogy a megfelelő korongon fusson. A szíjeltoló villa a (116) csavarrúgó befolyása alatt áll, mely azt a laza korong felé mozgatni törekszik. Ha a gépet meg