53430. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diuretikus hatású vegyületek előállítására

Megjelent 1911. évi szeptember hó 153-én. MAGY. ^ KIR SZABADALMI •Bg HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 53480. szám. lV/h/2. OSZTÁLY Eljárás diuretikus hatású vegyületek előállítósára. RICHTER GEDEON VEGYÉSZETI GYÁRA CÉG BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1910 november hó 28-ika. A theobromin régebben nehéz oldhatóságából kifolyólag nem nyert therapeitikus alkalmazást. Miután azonban rájöttek, hogy ezen bázis néhány kettős só alakjában könnyen oldható vegyületeket alkot, a theobromin nagy therapeutikus jelentőségre tett szert. Ezen könnyen oldható összetett vegyületek legjelentősebbike a theobrominnátriumszalieilát, amely diuretin néven nagyon kiterjedt alkalmazást nyert. Hasonlóan ismeretes vegyületek még a theobrominlithium-lithiumszalicilát, a theobrominlithium-lithiumbenzoát, továbbá a szalicilsavas theobromin és más kisebb jelentőségű készítmények. Kísérleteink folyamán azt találtuk, hogy theobrominnátrium és szulfoszalicilsavas nátrium egyesülése révén egy egészen új tulajdonságú kettős só keletkezik. Míg ugyanis a diuretinben a nátriumszalicilát, ezen vegyület therapeutikus — tisztári diuretikus — hatását illetőleg semmilyen vonatkozással nincsen, hanem csupán egy könnyen oldható kettős só képződése céljából bír jelentősséggel, addig a nátriumszulfoszalicilátnak a theobrominátriummal való vegyülete egészen különleges élettani tulajdonságokkal bír. Az albuminotrópos szulfoszalicilnek és a diuretikus xanthinbásis-gyök kombinációjának eredményekép különleges therapeutikus hatás mutatkozik, amely a diuretin hatását fölülmúlja. Dr. Hollánder H. vizsgálatai szerint a szer föltűnő hatása egyrészt a szulfoszalicilsav sajátos hatásán alapszik, mely szerint ez az oldott fehérje anyagokkál egyesül és az ex- és transsudátumok ezen oldott alkatrészeinek fokozatos kicsapását idézi elő, másrészt a vesék működésének, a theobromin-kompens által való izgatása folytán a folyadékok kiválasztása gyorsabbá válik. A theobrominnátrium-nátriumszulfoszalicilát tehát a benne lévő két sajátosan ható alkatrész egyesítése folytán a diuretinnel és más hasonló szerekkel szemben, lényeges therapeutikus haladást jelent. A theobrominnátrium-nátriumszulfoszalicilát előállítása olykép történik, hogy theobromin alkoholos oldatához theobraminátrium keletkezéséhez szükséges mennyiségű alkoholos nátronlúgot adunk, ezen oldatot azután a lehető legcsekélyebb menynyiségű vízben oldott nátriumsulfoszaliciláttal keverjük, és vákuumban szárazra bepárologtatjuk.