53351. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses relé

— 2 — 5. ábra az 1. ábrában föltüntetett relé metszete és részben oldalnézete, a 6. ábra a relé homloknézete, a 7. ábra metszet nagyobb léptékben az 1. ábra A—A vonala szerint, a 8. ábra a tekercselés magjának és a két véglemeznek távlati nézete. A relé az (1) tekercselésből áll, amely a (2) lapos magra van tekercselve, és ennélfogva annak keresztmetszete szintén lapos. A tekercselés a magon a szigetelő anyagból való (3) és (4) véglemezek között rögzítve van. A (2) mag, amely előnyösen vasból csákozás utján van előállítva, egyik végén (5) nyúlvánnyal van ellátva (8.»ábra), amelyből a két különböző irányban kihajlított (6) rögzítő fülek nyúlnak ki. Ezek a fülek előnyösen csavarmenetes furatokkal vannak ellátva úgy, hogy a relé a (6) fülek segélyével állványon vagy kereten rögzíthető. A mag (5) nyúlványán két oldalsó (7) karima van kiképezve, amelyeken a relé (9) horgonya a (8) tartórúgó segélyével van rögzítve. A (9) horgony amely előnyösen csákozott vasbádogból áll, a relé hosszirányához keresztmetszetben fekvő (10) gerinccel és a relé hosszirányában haladó két (11) karral van ellátva, amelyek a (8) tartórúgó (12) nyúlványaira vannak erősítve. Az (5) horonylemez (7) oldalkarimáihoz a (13, 14, 15, 16) kontaktusrugók vannak erősítve és közbefektetett szigetelő csíkok útján egymástól és az alaplemeztől el vannak választva. A (7) oldalkarimákon ezenkívül (24, 25) forrasztó csúcsok vannak kiképezve, a melyek az (1) tekercseléssel összeköttetésben állanak. A kontaktusrugók a horgony hosszirányában haladnak és a horgony (11) hosszkarjainak két oldalán fekszenek és pedig a (13) és (15) rugók akképen vannak rögzítve, amint az a rajzból látható, hogy a fölső oldalon fekszenek, míg a (14) és (16) rugók a horgony alsó oldalán vannak elrendezve. A kontaktusrugók szabadvégei egymásfelé vannak hajlítva és szokásos módon kontaktus csúcsokkal vannak ellátva. A horgonyon és pedig előnjösen annak azon részén, ahoi a horgony hosszkarjai a harántgerinchez csatlakoznak, (17, 17) nyúlványok vannak elrendezve, amelyek arra szolgálnak, hogy a (13) és (14) rugók, illetve (15) és (16) rugók között a kontaktust megszakítsák, ha az elektromágnes horgonyát vonzza. A (10) harántgerinc a (2) horgony előrenyúló (18) része fölött fekszik, amelyre a (19) ütköző csavar van szerelve, amely a horgonymozgását a relé gerjesztésénél a mag felé határolja. A relének az (1) tekercselésen átfolyó áram okozta gerjesztésénél a mágneshorgony haránt karját a mag mellső vége révén mindaddig vonzza, amig az a (19) ütközőcsavarba nem ütközik. A két (17) nyúlvány egyidejűleg a (14) és (16) kontaktusrugókba ütközik úgy, hogy a megfelelő kontaktusok megszakadnak. Amint az minden további magyarázat nélkül is megérthető, a horgony és a maga horgony mozgó (10) része és a mag megfelelő sarka között fekvő tér kivételével teljesen zárt mágneses áramkört képez. A relé tehát rendkívül érzékeny és már igen csekély feszültségű áramnál működik. Minthogy a kontaktusrugók a relé egyéb méreteihez képest igen hosszúak, ennélfogva a horgonynak igen csekély erőt kell kifejtenie a kontaktus megszakítása végett. Minthogy a relé egyes részei egymásfölé vannak fektetve, annak összeillesztése igen egyszerű és az összes részek továbbá igen könnyen hozzáférhetők. Minden nehézség nélkül lehetséges a (17) ütközőket és a kontaktusrugókat akképen kiképezni, hogy az egyik kontaktus áramköre már akkor záródik, mielőtt a másik megszakad. Mihelyt a relétekercselés árama megszakad, a horgony fölszabadul és eredeti helyzetébe visszamegy, vagy a (14) vagy (15) rúgó feszültsége folytán vagy pedig a (8) tartó rúgó feszültsége következtében, mimellett a (13) és (14) ós a (15, 16) kontaktusrugók ismét fölszabadulnak. A kontaktusrugóknak nyugalmi helyzetükbe való visszatérésénél a (13) és (15) rugók (1. ábra) pl. (21) és (22) kiugrásokkal a (3) lemez megfelelő kivágással ellátott (23) sarkaiba ütköznek úgy, hogy a (13) és (15) rugók a helytálló (14) és (16) rugóktól biztosan el-