53345. lajstromszámú szabadalom • Keverőkar pörkölőkemencék számára

lyek a szomszédos fogtartó (7) hornyába kapaszkodnak. Hogy egy fogtartót a keverőfoggal • az (la) kartestről leemelhessünk, mindenek­előtt az illető fogtartjót a kar testén su­gárirányban kell eltolni, míg a szomszé-­dos fogfeartóval való kapcsolatát oldottuk, ezután pedig a fogtartót könnyen leemel­hetjük a karról. Hogy a legkülsőbb fog­tartiót, mely a leghamarább kopik és ennél­fogva a leggyakrabban cserélendő, leemel­jük a karról, egyszerűen a kar végén al­kalmazott (9) csapot oldjuk, azután pedig a fogtartiót a kar fején át lehúzzuk. A következő fogtartiót az eltávolított fog­tartó helyébe tolhatjuk és az összes t>­vábbi fog tartókat szántén utántolhatjuk. A legutolsó fogtartónak ilyként fölszabadult helyére helyezzük azutáín az új fogtartöt. Miután a fogtartóknak ezen kényelmes pótlási utódja mellett a fogak kopása a keverőkaron való előrehaladásuk mérvéhez képest megy végbe, célszerű a fogak hosz­szát a keverőkar töve felé növekedőleg méretezni olyként, hogy a legbelsőbb fog a leghosszabb, a legkülsőbb pedig a leg­rövidebb. Hogy emellett az összes fogak alsó élének távolsága a kemence fölsziné­től egyenlő legyen, a találmány szerint a karok testének fölső fölületét, amint ez a 2. ábrából látható, a kar tövétől annak sza­bad vége felé lejtősre készítjük. Ezáltal a fogfcartóknak a kar szabad vége felé való eltolása is megkönnyíttetlik. Egy keverőfog elkopása esetén nem szük­séges a fog tartót leemelni, mivel a fogat a fogtartióval oldhatóan köthetjük össze azáltal, pl. hogy a f>gtartónak fecske^ farkalakú (10) bordája a fog fölső végé­nek megfelelő hornyába kapaszkodik (3. ábra). A leírt szerkezet főelőnye abban áll, hogy nem tartalmaz semmiféle oly alkat­részt (pl. csuklókat vagy hasonlókat), mely a hőségben összesülhetne, miáltal a szerke­zet működésében üzemzavarok föllépését megakadályozzuk. Hogy egyrészről a kar elégését elkerül­jük, másrészről pedig a karnak vízzel való hűtése esetén elkerüljük, hogy a kemen­céből túl sok meleg vonassék el, a jelen ta­lálmány szerint a kar testét tűzálló és rossz hővezető anyagból álló (11) védőbur­kolattal látjuk el. A rajz szerint ezen védőburkolat (11) lemezekből áll, melyek a kar testének két oldalán vannak alkalmazva, azonban a kar egyéb részeit is burkolhatjuk. A védőburkolatnak a kar testén való megerősítése a legcélszerűbben úgy tör­ténik, hogy a védőlapokat az öntőformába helyezzük és a kar öntésére szolgáló fém­mel öntjük körül. A védőlemezeknek a kar testéről való elválását emellett pl. azáltal kerülhetjük el, hogy a kar teste a lemeze­ket fecskefarkszerűen fogja át (3. ábra), vagy pedig, amint ez a 4. ábrában lát­ható, hogy a kar testén a fecskefarkalakú (12) bordát alkalmazzuk. A védőlemezek természetesen a kar öntése után is alkal­mazhatók erre, pl. azáltal, hogy a karokra a lemezeket tűzálló cementtel ragasztjuk föl, amint ez az 5. ábrában (13)-nál je­lezve van. A védőlemezeknek a kar testé­vel való ezen cementréteg közvetítésével eszközölt összeköttetése folytán a gázak­nak a burkolat alatti falrészekhez való jutását és a karnak gyors elégetését meg­gátoljuk. A fogtartjók egymással való kapcsolásának egy másik kiviteli módját a 6. ábra mutatja. Ennél a fogtartó mindkét (oldalán egy-egy (14) kivágással és (15) kiugrással van ellátva olyként, hogy az egyik oldal kivágása a másik ol­dal kiugrásával áll szemben. Az egyik fog­tartó (15) kiugrása a szomszédos fog tart 5 megfelelő (14) kivágásába fekszik, miáltal ugyanúgy, mint a föntebb leírt foganato­sítási alaknál elérjük, hogy az egymással kapcsolt fogtartók csak együttesen emel­kedhetnék. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Keverőkar pörkölőkemencék számára, melynél a keverőfogak fog tartókon vannak megerősítve, jellemezve azáltal, hogy a kar fölüle tére lazán fölfekvő fogtartó a fogak megerősítési helyével

Next

/
Thumbnails
Contents